Sziasztok!
Nos örülök hogy végre máshoz is hozzá tudok szólni mint a nimfákhoz
Van szerencsém nem kevesebb mint 4 bagolyfajjal személyes kapcsolatban állnom. Sajnálatos, ugyanakkor szerencsés tény hogy angliával ellentétben nálunk tilos ragadozómadarat tartani magánszemélynek (ami még furcsább h ha van is rá engedélye az embernek a tenyésztéshez még nagyobb összeget kell kicsengetnie az állam felé, ha egyáltalán engedélyezik).
Amit rövid és nem túl szoros barátságuk kapcsán megtanultam, az az, hogy napközben nem túlságosan szórakoztatóak, sokkal vastagabb kesztyűre lehet őket ráültetni mint a sasokat és hogy igen nehezen hajlandóak költeni (bár ez szubjektív meglátás).
A gondozott fajok közül véleményem szerint a szakállas bagoly a legdekoratívabb, nagyon tanulékony és jól lát napközben.
Második kedvencem a hóbagoly, bár velük roppant nehéz barátságot kötni konok természetük miatt, azért határozottan impozánsabb megjelenésűek a tojóik, mint bármelyik fajé.
Az uhuk meglehetősen félénkek hatalmas méreteikhez képest ( a macskabagoly hamarabb odakap mint ők), illetve szüksége van táplálékkiegészítésre tojásrakás idején. Egyik tojónk az állatkertben, bár sosem volt kézhez szoktatva mégis roppant barátságos, bár jóllehet kicsit vaksi szegény a nappali fényben (bár ez csak rá jellemző a többi bagoly mind nagyon hamar reagál akár közeledésre, akár étel felmutatásra nappal is.)
Van még egy faj nálunk, amely a macskabagoly, nos ők a legvisszahúzódóbbak a társaságból, bár a volierjük sincs kitéve akkora látogatottságnak mint a többieké, és remekül benőtte a növényzet, ezért nincs is nagyon okuk a barátkozásra. Napközben apró tollcsomóvá húzzák össze testüket, szemüket résnyire összezárják, szinte nem is hasonlítanak valódi önmagukra, amikor is hatalmas tágra nyílt szemekkel lesnek a préda után az esti szürkületben.
Tartásukat semmiféle képpen nem javasolnám hozzá nem értő személynek, ugyanis mint említettem, nemcsak kiszámíthatatlanabbak mint a nappali ragadozók, de csúnyább sebeket is tudnak ejteni, jóval hegyesebb karmaikkal. Amugy tartásuk nem jelent gondot, válogatás nélkül falják a szőrös és tollas jószágokat, ja és kiváltképpen az uhuk imádnak fürdeni! Néha haragszom is ezért, mert a tiszta vótáljukat hamar bespiszkolják egy kedvezőbb száraz napon.
Amit még észrevettem náluk az az, hogy esőben nem szeretnek enni, inkább kivárják a jóidőt.
Személy szerint támogatom a bagolybarát házakat, melyeken megfelelő bejárat van a tetőn a baglyoknak. Sajnos nem sok hasznát veszik ezek a madarak manapság, mert az állattartás megszűnésével a táplálékuk is többrétűvé kellett váljon, így megeshet h elragadják hazai baglyaink oly hőn szeretett egyéb vadmadarainkat, ennek ellenére a nálunk leggyakoribb fészkelők (a gyöngybagoly, kuvik, macskabagoly...stb) gondolom még mindig főbb táplálékának a kisrágcsálókat tartja, amivel nagyon is kedvez a madárszerető embereknek.
Sajnálom hogy nálunk sosem szállt meg több, pusztán egy magányos gyöngybagoly lakott vendégségben még gyerekkoromban nálunk, ugyanakkor kint a falu határában a tanyákon sokszor megfigyeltem őket. Érdekes módon fiókát sosem láttam, találtam vagy hallottam volna róla, pedig igen gyakran megfordultam a telepen. Olykor hallani a kuvik szavát is, bár nagyon ritkán és még csak nem is láttam egyet sem szemtől-szemben a közelben.
Majd kifelejtettem a leírásból, hogy a nagyobb prédákat mint a kifejlett patkány, bizony nem eszik meg mindenestől, jobban szeretik "meghámozni", és a bőrt és a farkat, fejet függeléket otthagyják. Ugyanakkor ha már több napja sztrájkoltak, pl az eső miatt, akkor jóízűen felfalják minden porcikájukat.
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
Idén is 14-et számoltunk össze. Ha félnek úgy összehúzzák magukat vonalkód alakba, hogy alig látszanak. Múltkor az egyiket le akartam fotózni, de majdnem letámadott pedig óvatosan közelítettem feléjük 
Tamás én ezek után fotót nem vállalok ide a fórumra 
Bár én amikor kifogytam a készletből próbálkoztam reszelt sárgarépába "burkolt" sima hússal is, de nem túl sok sikerrel (pedig ezt javasolták). Nálam erdei füles vendégeskedett majd' két hónapig. Fürdeni nem szeretett (legalábbis nemigen láttam fürdeni), de közepesen szelíd volt mindvégig (az első napok kivételével, amikor kiheverte a gyerekek okozta sokkot). A visszavadításra gondolva nem akartam különösebben megszelídíteni. Próbáltam a kertben nyitott "menedéket" biztosítani neki, de a környékbeli rengeteg fa és régi házak úgy tűnt megfelelnek a számára.