Sziasztok,
Elsősorban Shama hozzászólása késztetett arra, hogy ezt a hozzászólást megírjam. Jópár átala írt megállapítás -főként a fecskével kapcsolatosak- nem fedik a valóságot, amit most nem kötekedésből, vagy rosszindulatból mondok, csak tisztázni szeretném a dolgokat, ez minden.
Az, hogy a rovarevők fiókái sok táplálékot igényelnek, azzal egyetértek. A csak rovarokkal történő etetés valóban nagyon nehéz, bár itt is lehet különféle trükköket alkalmazni, hogy elegendő mennyiségű ízeltlábúhoz jussunk, és akkor mondhatni dombon a tanya, megnyugodhatunk mert x időre megvan a fiókánk számára az élelem, de alaphelyzetben akkor sem könnyű dolog. Szerencsére a megfelelően elkészített lágykeverék jelentősen megkönnyíti a dolgunkat, mellette jóval kevesebb rovar is megteszi. Persze folyamatosan tartsuk szemelőtt a jó tanácsot, hogy vadon fogott rovarokból annyit szedjünk, amennyit csak tudunk. A keverék mellett a rovarok élettani szerepe fog előtérbe kerülni, ami nem más mint az emésztőszervrendszer zavartalan működésének biztosítása. A tápcsatornán át kell haladni nap mint nap megfelelő mennyiségű kitinnek, ellenkező esetben előbb vagy utóbb pusztulás, vagy enyhébb esetekben rosszullét fog bekövetkezni. Ide még annyit, hogy sokan nem tudják, hogy bizonyos madarak bizonyos rovarokat nem ehetnek, és ezek adásával, egyébként megfelelő nevelés mellett is tönkretehetik a fiókát. A csontkukac, főleg a döglégy lárvája, vagy másnéven horgászcsonti veszélyes eleség a bábjával együtt. Még a tollasodó háziveréb-csirinyó sem bírja, nemhogy a füstifecske fiókája. Én annak idején háziveréb nevelésénél próbálkoztam vele. Odaadtam a csirinyónak, és mikor eljött az ürítés ideje egészben nyomta ki, szinte úgy, ahogyan odaadtam. Ott megfogadtam, hogy fókának csontit többet soha. Volt, hogy a horgászcsonti bábját odaadtam a fecskefiókáknak, egy pillanat alatt rosszul lettek tőle. Szerencsére rövid időn belül helyrejöttek, de az etetést már mással kellett folytatnom, így ez a báb is kilőve. Ezzel szemben a házilégy bábja kiváló táplálék, és ha nagy mennyiség áll a rendelkezésünkre, kizárólag csak ezzel is fel lehet nevelni a fecskéket.
Sok madárnevelő szereti könnyen elintézni a dolgokat, és kutyakonzervekkel, áztatott táppal, miegymással nevelik fel pl. a seregélyt, verebet, stb. Nem igazán jó választás a fiókák számára, de mivel bírják az ezekkel történő etetést, fel fognak nőni, de nekik is jobb a lágykeverék és a fajra jellemző rovartáplálék. Kisebb rovarevők számára ez a húsos nevelési stílus a biztos halál.
A szelídségről annyit, hogy a felnevelt fecske a legragaszkodóbb madarak egyike, szelídségét tekintve cseppet sem marad el a seregélytől, vagy a varjúféléktől, az eleséget pedig minden körülmények között elveszi. Falánk madár lévén nagyon sokat eszik, a lágykeveréket nagyon kedveli, amit még a sérült idősebb madarak is szívesen fogyasztanak.
Tévhit, hogy a légivadász madarak csak a levegőből tudnak táplálkozni, és ha ezt valami miatt nem tudják gyakorolni, akkor elvesztek. A károsodott röpképességű fecskék más madárhoz hasonlóan leszállnak a tálhoz és falatozzák belőle a lágykeveréket, illetve a felkínált rovarokat. Ezt olyan módszeresen és jó étvággyal teszik, hogyha valaki ezt huzamosabb ideig nézi, minden bizonnyal éhes lesz tőle.
A kirepített fiókák továbbra is kérik az eleséget, tátognak, akárcsak más énekesek fiókái, két hét is beletelik, mire kezdenek önállóvá válni. Erre egyik bizonyíték, mikor az öreg fecskék a villanydróton etetik a kirepült fiókákat, vagy a rozsdafarkú család, akik milyen hosszasan elcsettegnek még a fiatalokkal a kertekben és még sorolhatnám. A röpképes kor utáni nem evésnek a helytelen nevelés az oka, ami sok apró hiba addigra történő összeadódása, vagy pont akkor vétett valamilyen hiba következménye. A madár habitusának nincs hozzá köze. A fiókának elege lesz és nem kér enni, szimplán rosszul érzi magát, nem éhes. Az összes verébalakú fióka még jócskán etetésre szorul repülős kor után.
Az énekesmadarak nem dobálnak le semmit a kicsiknek, nem tanítják őket enni. Ez a viselkedés jobban a ragadozómadarakra jellemző, esetleg a varjúfélék tanítanak ezt-azt a fiataloknak, de az is jobban úgy nyilvánul meg, hogy a fiatalok figyelik az öreg madarakat és ellesik a fortélyokat. Egyszerűen etetik őket, majd mikor a fiatalok elérnek egy bizonyos testi fejlettséget elkezdenek önállóan táplálkozni, ami az etetésből szép fokozatosan következik be.
Ha fecskementés van kilátásban, igen is mentsünk! Sajnos mostmár olyanok a nyarak, hogy valamelyik költést biztos elviszi az eső, ez 2005. óta mondhatni tendencia sajnos. Nem is beszélve a fészekleveregető emberekről, a macskatámadásokról. Egyre kevesebb van belőlük. Szóval azzal, hogy menjen a kukába, egyáltalán nem értek egyet, mikor simán fel lehet őket nevelni.
A törvényeket és a kalitkát végképp nem értem. Ezeket a madarakat nem tarjuk meg, nem tesszük volierbe, kalitkába, ez nem errő szól. A szakszerű felnevelést követően fecskék esetében megkezdődik a 3-4 hetes visszavadítási időszak. Mikor megbizonyosodtunk arról, hogy manőverezőképességük teljes birtokában vannak, irány a szabad. Itt hetekig tartó röptetéssel spontán visszavadulnak, az utolsó pillanatig kunyerálják az eleséget, de akkor már javában rovarásznak is. Mikor etetés után órákra elhúznak fel a magasba, onnan rovarokkal megpakolva térnek vissza. Erre bizonyíték a has teltsége, a sötét színű, telt zúzógyomor és a szájpadlásra felragadt sok apró muslica, levéltetű stb.
Mindegy, nem szaporítom tovább a szót, beszéljenek magukért a képek és a videók:
Az első képen a tavaly napos korától felnevelt, már önállósodó fecském látható, a másodikon azok a kisfecskék, amiket most nevelek, az első videón a már fent említett tavalyi fecském kifejlődése, a többin pedig ahogyan eteti a későbbiekben hozzámkerült fészekaljat.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=T9XYCBF5IRQ&feature=related[/youtube]
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=xhjVh-FZaJw&feature=related[/youtube]
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=uwlwpekX6RI&feature=related[/youtube]
Minden elismerésem a munkádhoz és a türelmedhez.