fakopi írta:
...Elképzelni nem tudom, hogy hova tűnt egyik óráról a másikra. Van ezzel kapcsolatos tapasztalatotok?
Hali!
Nekem egy rozsdafarkú fiókával volt rémisztő de annál tanulságosabb tapasztalatom
Az almafára seregélyeknek szánt odúba rozsdafarkú pár költözött. Sikeres volt a családalapítás, szemem láttára repült ki sorra 3 fióka. Előbb csak azt láttam, hogy egy kis kíváncsi kismadár vakmerően kiül az odú nyílásába, aztán nyakát nyújtogatva- hú, na mondom, most esik ki!- nyílegyenest repült a másik fa ágai közé. Hanem a harmadik fióka, ugyanígy, kiült a nyílásba és az ablakba visszatükröződő lenyugvó napot vette célba

. Huss, csatt és potty, leesett a háznak támasztott bicó kerekei közé. Ügyesebb volt, mert mire megfoghattam volna (gondoltam, tuti agyrázkódást kapott), a küllők közül huss, és a kút léces tetejének rései közt eltűnt. Anyám! Azt a riadalmat

! Cseberből vederbe. Na, gondoltam, ez most belepottyant a kútba, s ott megfullad... Létra vezet le, persze, hogy lementem jópár lépcsőfokot, lámpával jól bevilágítottam mindent, de sehol semmi. Visszafele jövet villant be az okos agyamba, hogy túl is léces a "vízház", itt megpihent két szusszanásnyit, túl meg kirepült bizonyosan

.
Szovel kellett nekem egy kis torna, hogy rájöjjek, ezek a kis apróságok már születésüktől fogva fel vannak vértezve a túlélési technikákkal. Nem kell mindenáron "megmenteni" őket, különben csak rájukijesztünk túlzott aggodalmunkban.
No, majd mindjárt előkeresek egy fotót, mert fotó is van a kis rémfigurákról
Üdv: Gabesz
Opp. Nem találom. De hozok helyette mást... Házi és mezei veréb traccsparti a vén körtefán:
-Hahó! Itthon van, szomszédasszony?

-Képzeljék, kedveskéim!...

.........
