Tegnap megvolt a nagy találkozó Zénó, és Totyi között, egész jól sikerült, szerintem barátok lesznek.

De igen, az! És csak ajánlani tudom mindenkinek, ahogy az összes Konrad Lorenz könyvet!

A "Salamon király gyűrűje" az nem Konrad Lorenz könyve?

A "Salamon király gyűrűje" az nem Konrad Lorenz könyve? (Megkerestem azt a Parrotlandos cikket).

Igen, azt a saját területének, a "tulajdonának" tekinti. Olyasmi mint a természetben az odút rejtő fa. Ha idegen megy a fája közelébe máris figyelni kezd, hátha az rátalált az odúra. Nálad a kalitka a fa és az odú is egyszerre.

Érdekes, de a még oly szelíd madarak is képesek vadul védelmezni "ami az övék" azaz a kalitkát. Lizzyről nem lehet azt mondani, hogy ő lenne a megtestesült vadság, de amikor reggel adom neki a kaját kötelességének érzi, hogy megmorogjon és vadul csipkedjen a kezem felé (de sosem csíp bele csak eljátssza a félelmetest). Amikor takarítjuk a kalitkát, kint ül és közelről figyeli mit művelünk vele. Ilyenkor nem támad, de a közelben marad, hogy ha szükséges elkergessen onnan minket gaz birtokháborítókat.

Én nagyon szeretném szabadon reptetni a madaraimat, de ez sajnos megoldhatatlan emberekkel ilyen sűrűn lakott területen. Egyik kollégiumi ismerősömnek volt egy csókája. Nyugodtan mehetett akárhova a madár repült körülötte. Ha hívta odament. Akkor határoztam el, hogy egyszer nekem is lesz ilyen szelíd madár. Aztán egy nap a mezőőr lelőtte a csókát. Nem tudta, hogy az egy szelíd madár. Úgy tűnik azt sem tudta, hogy a csóka nem dúvad, hanem védett állat. A nagynéném szelíd verebét pedig a szomszéd macskája fogta meg.

Nem egy biztonságos világ ez a madaraknak.

Szerintem éppen elég nagy baj , hogy fogságban tartjuk őket, nem lenne szabad tetézni a bajt azzal, hogy még vetélytársakat is rakunk mellé. Nekik nincs senki más csak mi vagyunk ha már börtönben élnek legalább "luxus" börtön legyen. Betty-nél is mindkét madár a Betty hez ragaszkodik és nem egy máshoz.
Egy kutya remek társ lehet egy Jákónak az ember mellett, akivel időnként eljátszik vagy ha van párja , egy másik madárban kevéssé hiszek , a madarászok meg nagy ivben tesznek a madarak igényeire aki 10-20 jákot tart annak ez pénz kereset semmi más.
Az emberek 95% bezárja őket aztán időnként kegyesen megengedi , hogy kint is lehesennek egy kicsit.. ez nagyon messze van az állat szeretettől csak emberi önzés semmi más.

Az a "Salamon király gyűrűje" , én is olvastam nem is egyszer, eszméletlen jó, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Egyébként a Parrotlanden van egy nagyon jó kis írás Tatai Sándortól, a címe: "Börtön-e a fogság", mindenkinek el kéne olvasni.

Barmit csinalok a kalittal, azt oriasi figyelemmel kiseri, mintha azt mondana: mit csinalsz a hazammal?

A kert is körbe van kerítve, de attól mégsem börtön. Hogy viszont szabadon kimehetsz onnan? Igaz. És egy kisgyerek? Az miért is nem? Mert a rács valójában nem bezárja, hanem megvédi őt. Ugye, hogy nem ugyanaz? Persze erről lehetne hetekig filozofálni, de ezek azok a "sémák" amikkel önnön gondolkodásunkat zárjuk börtönbe. Ha az a madár jól érzi magát, nincs szüksége semmire, akkor nem fogja "börtönben" érezni magát (már csak azért sem, mert ezt a fogalmat amúgy nem is ismeri). Számára az jelenti a világot. Az az élete. Hogy lehetne más is ez az élet? Igaz. De ő azt nem ismeri és nem is fogja megismerni. Nem is hiányzik neki. Nem érzi magát rabságban. Ha rabság lenne csakugyan, akkor engedd őt szabadon. Úgy viszont elpusztulna? Igen. Szóval inkább mégis tartsd bezárva, hogy megvédd. Másoktól. De akár önmagától is. Mint azt a kisgyereket akit nem engednek ki a kertből a forgalmas autóútra.

Az egyetlen dolog amivel bántanád (vagyis egyenesen kínoznád őt), ha nem foglalkoznál vele eleget. Az unalom az ami a legnagyobb kárt tudja okozni ezeknek az intelligens madaraknak.

Gerald Durrell egyik könyvében olvastam, hogy éppen egy állatkert számára fogtak be valahol állatokat. Csakhogy közben forradalom tört ki abban az országban (azt hiszem dél-Amerika környékén voltak) és nem tudtak minden befogott állatot elvinni. Szóval szabadon kellett engedniük őket. És mi történt? Azok ahelyett, hogy rohantak volna a nagy szabadságba, inkább maradtak. Miért is mentek volna? Ott mindent megkaptak. Táplálékot, innivalót és még a ragadozóktól is megvédték őket. Napokig tartott amíg sikerült elkergetni az állatokat a háztól ahol laktak. Pedig azok már ismerték a szabadságot, de ezek szerint mégsem volt számukra annyira fontos, mint ahogy azt mi emberek gondolnánk.

Hofi mit is mondott a "Tiszta őrültek háza" c. előadásán? "Nem én vagyok bezárva, hanem az a sok hülye van kizárva, hogy nehogy bejöjjön ide".

Persze ez egy jó poén, de mellékesen egy nagy alapigazságra is rávilágít: Minden relatív. A bezártság is.

Ha szabadon élhetne repülhetne ahova akar az nem lenne börtön, minden más igen.

Egyéni eset. Nem fiatal koruk óta vannak együtt. Így érthető is a tartózkodásuk. Amúgy kitartó "munkával" még akár össze is haverkodhatnak, de nem egyik napról a másikra megy az. Kérdezd csak meg Mizo-t, hogy az a szegény lelki sérült sapis tojót mennyire nehéz volt és milyen sokáig tartott amíg "meggyógyította". A madártartáshoz türelem kell (jó sok). Amúgy ha mi emberek végre elfelejtenénk ezeket a berögzült sémákat (rácsok = rabság, börtön), akkor könnyebb lenne megérteni a madarak viselkedését is.

Szerintem éppen elég nagy baj , hogy fogságban tartjuk őket, nem lenne szabad tetézni a bajt azzal, hogy még vetélytársakat is rakunk mellé. Nekik nincs senki más csak mi vagyunk ha már börtönben élnek legalább "luxus" börtön legyen. Betty-nél is mindkét madár a Betty hez ragaszkodik és nem egy máshoz.

Kati, nem lesz könnyű menet a jákót beilleszteni a többiek közzé, de biztos vagyok benne, hogy Te nagyon ügyesen megoldod majd a dolgot. Az a nagy türelem ami benned van, csakis eredményt hozhat. Nagyban függ majd a madár személyiségétől is a barátkozási folyamat.

Én Gyurit és Kincsőt 5. hónapja szokatom egymáshoz és nagyon sok eredményt elértünk már. Tudom, hogy sosem lesznek egy pár, de ha már együtt ki tudom őket engedni, az is nagy eredmény. Sőt a minap adtak egymásnak egy puszit....persze 5 perc után ment a támadás, de már ez is nagy előrelépés.

Ami nálad előny, az a jákó életkora lesz. Ő valóban ebben a közegben fog felnőni és ahogy írtad, természetes lesz számára, hogy más madarak is körbe fogják venni.
A féltékenységet pedig ügyesen fogod kezelni, hisz van tapasztalatod, úgyhogy hajrá

Általában abból van gond, amiből mi gondot csinálunk!