Folytatom tovább, avagy a református lelkész prédikál! Katolikusnak kereszteltek, de felvállalom a református szerepet is, ők is jó magyarok. Tehát számomra közömbös, hogy melyik madarász milyen SZEKTA, akarom mondani, milyen szövetség tagja. Nálam, és a H-40- BEN az ÉRDEKLŐDŐK előtt az ajtó nyitva áll. Azok viszont, akik hamis szándékkal kopogtatnak, inkább kerüljenek el. Az MDOSZ vitájában nem veszek részt itt sem, máshol sem. Csupán megjegyeztem, hogy aki befizette a tagdíját az elmúlt elpocsékolt években, és 2011.-ben, az a KIZÁRÁSÁIG tag. Ma Magyarországon minden önállóan bejegyzett egyesületre azonos jogok és kötelezettségek érvényesek. Soha nem értettem egyet avval, hogy 30-40 fős létszám alatt a csoportok önállósdit játszanak. A jogalkotás ezt biztosította, így bárki szövetségesdít is játszadozhat. Ennek a vége vagy a teljes szétesés, vagy tovább játszadozunk és megalkotjuk a szövetségek szövetségét. A H-40-BEN A TAGOK DÖNTÖTTEK arról, hogy befizetik a 2011.-évi tagdíjat. Tehát Csaba röviden ennyit, és saját egyesületünk érdekében, mások okulására folytatom. Okulására és nem kioktatására, igyekszem elmondani minden segítőnek azokat a buktatókat, amiket jobb elkerülni. Ezekben többször én is orra buktam! Írásomat szándékosan közlöm e tárgyban mind három érdekelt fórúmon. A felvetett kérdéseket vegyük csak sorba. Többen komoly szigorításokat javasolnak, feltételezve, hogy evvel kivívható a hivatalok jóindulata. Nos sarkosan fogalmazva ez óriási tévedés. Az általunk kedvelt fajok nem tartoznak szerencsére a fokozott védelmet igénylők kategóriájába. Kereskedelmük szabályozására létezik az ismert egyezmény, ami az EU-ban is érvényes. Tehát, hogy mi hova tartozik, erről döntsenek az illetékesek. Azon fajok pedig, amik itt nem szerepelnek, azokra nem is kell engedély. Tehát a süvöltő hol van a Cites-ben? Eddig nem mondtam újat, azt hiszem senkinek. TEHÁT EZEN FAJOKAT és tartásukat „csak” az állatjóléti törvények korlátozhatják. Ezekre a törvényekre még szigorúbb javaslatokat csak olyanok fogalmaznak meg, akiknek fogalmuk sincs a gyakorlatról. Hasonlóan nincs fogalmuk a gyakorlatról a hatóságoknak sem, amikor faj alapú védelmet emlegetnek. A szigorítás az ország belügye mondják. Egy frászt. Meglehetősen csúnya kifejezést használtam, de ez a faj alapú tiltás semmi mást, csupán egy szűk kör önigazolását szolgálta. A közérdekhez legalább meghallhatnák a társadalmi csoportok, szervezetek, egyének logikus érvelését! Nézzük mind ezt a nyilvántartások tükrében. Azok, akik ismerik legalább alapszinten a mezőgazdaságot, azok tisztában vannak avval, hogy a lovat, sertést stb. el lehet látni egyéni papírral, /jelöléssel, pedigrével/ de a baromfit nem! Illetve ezt is lehetne, de mivel szerencsétlenek többsége alig él egy-két évet, így beláthatóan fölösleges. Erre egyetlen gazda sem vállalkozna, de a hivatal sem. Madárra lefordítva, egy ara egyéni nyilvántartása megoldható, de egy tengelicé, csízé, kanárié, törpefürjé nem! Itt csak egyéni jelölésről szabad beszélni, és tenyészetek nyilvántartásáról! Ettől többet egyetlen hivatal sem fog magára vállalni, a társadalmi szervezetek viszont felelőtlenül többet ne is vállaljanak! Mondjuk próbaként az IDRE megtehetné, hogy bekéri tagjaitól a tenyésztőknél meglévő gouldok gyűrűszámát a nemek megjelölésével. Ezt kérje be a tenyészidőszak alatt, majd év végén ismételten. Ellenőrizze le próbaként, majd számoljon be a tapasztalatokról! Borítékolom a várható eredményt! Az IDRÉT komoly egyesületnek gondolom, ezért azt is tudom, hogy Ők is tudják, erre a kísérletre nem lesz válasz. Szeretném tudni akkor ORSZÁGOSAN több faj esetén ki a vállalás felelőse? Ismereteim alapján az igény 2000-2500 egyed jelenleg, és ennek naprakész regisztrációja. Tudom, miről beszélek, és ismerem a német példát. Ezt a példát alkalmaztam „hajdanán” én is. Évente egyszer mindenkinek le kellett jelentenie az állományát, és ebből továbbítottam az összesített adatokat. A belső nyilvántartásomból a hivatalok ismerték a tulajdonosok elérhetőségét, és tenyésztői törzsszámát. Magyarul mindent, ami egy ellenőrzéshez elegendő. Ezeket a tenyészeteket sem vették az illetékes hivatalok nyilvántartásba,- amiért mellesleg kárigényünket is érvényesíthetnénk-, akkor hogyan remélhetitek,- majd elvállalják- ugyanezt egyedi madarak esetében. Mellesleg próbáljátok meg saját hatáskörben megtudni az említett arák magyarországi létszámát! Ha ez sikerült, -amiben kételkedem-, próbáljátok meg ugyanezt a tűzpinttyel. Nem kell a német statisztikát lebecsülni, ott mindenről éves összesítő készül. Minden tollról tudnak minden egyesületben, de a naprakészség náluk sem működik. Mivel ennek ismeretére Csaba szerint nincs szükség, így azt csak a mi fórumunkon teszem elérhetővé. Tehát a lepapírozást túlbonyolítani felesleges. Ezek a madarak egyfajta indikátorok. A LEGCSEKÉLYEBB tartási hibára elpusztulhatnak. Az apró énekesek közismerten rövid életűek. Ebben is hasonlít a tengelic a tűzcsízhez, a többit nem sorolom. Tehát a hatóság kimegy, valaki elmegy, a gyűrűt kiadom, visszaveszem, leírom bizonylatólom, fiókát lejelentem, elhullást visszajelentem, eladást igazolom, ez az út JÁRHATATLAN! Kérdezhetném akkor, hogy akik ezekről mégis javaslatként írtak, mennyire ismerik e fajokat? Semennyire! Kérdezhetitek, miből tanulják meg? A kitől, az a járható út. Él még néhány olyan madarász, akik az engedélyek birtokában korábban komoly tapasztalatokat szereztek. Ehhez azonban élő kapcsolat kellene a hivatalokkal és a kezdőkkel egyaránt. Nyilvános bemutatók, engedélyek hiányában ezekből az európai fajokból sokkal több egyed fog elpusztulni mind bárki gondolná. Az elpusztult madár életét visszaadni nem lehet, sem a befogottnak, sem a 150-200 euróért vásároltnak. Ezért a H-40 minden tagja felvállalta, hogy kudarcait, keserű tapasztalatait átadja az arra érdemes jelentkezőknek a sikereinkkel együtt. Erre nem kell minket figyelmeztetni! A jó Istenre kérek mindenkit, hogy legalább a fészekben legyűrűzött és abból kirepülés előtt kiszedett vadmadarak történetét ne emlegessétek. Ez akkora badarság, hogy csak egy elárvult madarat neveljen fel az, aki elhiszi, majd megtudja… Ha gondoljátok, folytatom a további felvetett kérdéseitekkel kapcsolatos érveimet, nem csetlő-botló elkedvetlenítési szándékkal. Üdv Lakó Antal
|