Hát szasztok.
Vannak itt nálam szakavatottabbak is témába, így csak annyira ásom magam a bele, amennyiből még ki tudok mosakodni;)
Kezdhetném úgy, hogy "én szótam".
Mivel egy vecsési kupecgyerek telekürtölte az országot pár éve, hogy feljelentettem az APEH-nál (ehhez képest üzérkedik továbbra is rendesen), miközben velem már telefonon azt közölte, hogy "olyan madarászok fognak bajba kerülni, akiket én tisztelek", így ez időben belemélyedtem a kérdésbe. Kamikáze akciómban természetesen ügyelnem kellett arra, hogy "nehogy felhívjam magunkra az APEH figyelmét", miként azt pánikoló kollégáink emlegették.
A kiindulásipont, az általános áruforgalmazási rendelkezés (ami lehet, hogy szintén változott 2008-ra), miszerint azonos fajtájú(?) dologból egy személy, egy évben két darabot értékesíthet egy évben. Vagyis, ha kiviszed az öreg Orion tévét a vásárba az asszony főzőcskézős kistévéjének kiséretében, azokat szabadon eladhatod, nyugta és egyéb hasonló cucc nélkül. De, ha már 3 tévét dobsz piacra, azt csak egyéni vállalkozóként teheted meg. És jönnek a kiskapuk. Nem egyszerre adod el a 3 tévét, nem bizonyítható, hogy 3 volt. Mivel nagy a család, így mindenkinek lehet két szabadon értékesíthető tévéje. Végül pedig, annyira piszlicsáré az egész tétel, hogy a kutya sem fog vele foglalkozni. Hacsak nem a szomszédasszony, aki addig hozzátok járt tévézni, így más szórakozást keresve jól felnyom, jelesül az APEH-nál. Ez már gond, mivel a közszolga minden feljelentést köteles kivizsgálni, főleg, ha az névtelenül érkezik(feltételezendő, hogy a szomszédasszony, jogos félelmében tagadván le személyi adatait).
Kissé nehezen hihető, hogy valakit jól megbüntetnek egy próbavásárlás során, mikor is egy kokaska a vétel tárgya. Ehhez vagy visszaesőnek kell lenni, vagy nagyon hülyének, aki elismeri, hogy még az anyját is eladta, mert olyan jól ül a tojásokon.
No, de ugorjunk. A nálunk civilizáltabb országokban létezik az a fogalom, hogy hobbitartás, hobbimennyiség. Ha jól emlékszem, ez a germánoknál olyan 6 pár körüli díszmadarat takar. Persze itt sem fog mindenki regisztráltatni, ha véletlenül 7 pár, vagy kicsinyt több röpköd a drót mögött. Itt látom az MDOSz tennivalóját elsősorban, vagyis elfogadtatni állampapival, hogy igenis vannak, akik kevesebb sört hozatnak anyuval a tescóból, csak azért, mert megkívántak egy pár pintyőkét és arra kell a lóvé.
Megkérdeztem az illetékesnek látszó ombudsman urat, hogy nyilatkozzék, miként is látja azt a helyzetet, mikor gyermekünk hörcsöge fial hármat, és a büdös kölyök lebukik, miközben átveszi az értük járó 3 tábla Boci csokit. Azt a választ kaptam, mivel nem konkrét ügyről van szó, így nem tud a T.ombudsman megnyílni.
Ezt követően rátörtem az ajtót a területileg illetékes APEH ügyintézőre, ahol is felvilágosodtam, hogy az őstermelőimmel kitörölhetem, egyénivállalkozóként értékesíthetek legegyszerűbben dísznek szánt madarat. Ezt követően az APEH-nél is felvetettem a hörcsögös teóriámat, de erre tavaly november óta nem jött válasz. Vagy nem vonatkozik rájuk a 30 napos intézkedési határidő, vagy úgy röhögnek, hogy azóta sem bírják abbahagyni.
Tehát itt tartunk. Vagy megelőzzük a bajt, vagy vállaljuk, hogy egyenként csípnek el bennünket (mellesleg, nekem már van nyugtatömböm, csak nem merem elővenni a börzén, mert elvernének a szomszéd árusok) és mint felderítésükre büszke skalpvadászok nem engedik utólag elszámolni a korábban kelt költségeket.
Merthogy a madártenyésztés (nem a hozzácsapódott bizniszelgetésről beszélek) nem üzlet és aki másként gondolja az önmagának is hazudik.
Mikor 100millFt értékű állománnyal rendelkező öreg barátommal beszélgettem, akkor az első pillanatban kimondott tizenmilliós bevétel komoly összegnek tűnt. Mikor kiszámoltattam, mennyi volt a teljes éves költsége, akkor alig maradt 3 mill Ft. Lehet számolni. Ha eladná az állományt, a tróger bangok gyengécske kamatai kétszer ennyit hoznának. És nem számoltuk 40-50 év munkáját, a röpdék árát, a korábban megfizetett milliós nagyságrendű tandíjat.
A madarász alapvetően megszállott mániás, aki, mint az indiánoknál, tiszteletet kellene hogy kapjon, nem büntetést. Ha a korcs mellékágaktól el tudnánk határolódni és ki tudnánk harcolni alapvető jogainkat, akkor nem kellene cidrizni sem, hogy mi lesz, ha jön az APEH.
De ehhez érdekvédelem kell, olyan szövetség, ami a tagdíjakat nem arra használja, hogy vezetőit utaztassa, önmaguk fényeztetésére.
Nem teljesen a témába vág, de megemlítem, ez évtől kiléptem az egyesületből(ez által az MDOSz-ből is), aminek 15 évig voltam tagja, mert, miként az élet más területein sem, nem látom, hogy érdemi, pozitív változás történhessen.
Mivel a madarászat túl mélyen van kódolva a génjeimben, így nem bírom abbahagyni, így a rögösebb utat választva madarászom a madarak szeretete miatt. Utóbbit, mintha némileg szem elől tévesztették volna, azok, kik feladatuknak vállalták a képviseletünket. De, lehet, hogy én látom rosszul:(
_________________ Rácz Sándor
|