A fűmagkeverékek az alábbi fajok magjait tartalmazzák leggyakrabban:
Agrostis stolonifera - tarackos tippan
A. tenuis - cérnatippan
Festuca rubra ( egyéb F. r. subsp. commutata, F. r. subsp. rubra ) - vörös csenkesz
F. ovina - juhcsenkesz
F. tenuifolia - fonalas csenkesz
F. arundinacea - nádképű csenkesz
F. heterophylla - felemáslevelű csenkesz
F. pratensis - réti csenkesz
Lolium perenne - angol perje
Poa pratensis - réti perje
Bromus inermis - árva rozsnok
Többnyire az angol perjét, réti perjét és a vörös csenkeszt keverik (egyben ezek a keverékek a legolcsóbbak is). A fűmagkeverékeknél csávázást általában nem alkalmaznak (csomagoláson feltűntetik), esetleg a forgalmazótól vagy előállítótól lehet informálódni.
A témával kapcsolatban érdemes felidézni Varga Sándor DM.-ben megjelent írását (Zöld futószalag), melyben a begyűjtésre érdemes gyakoribb gyomnövényeket tárgyalja. Ezekkel is változatosabbá lehet tenni a madarak (főként egzóták) táplálékát. Én itt a magtermésük szempontjából fontosabb fajokat emelném ki:
Plantago major - nagy utifű
P. media - lándzsás utifű
Setaria viridis - zöld muhar
S. glauca - fakó muhar
Echinochloa crus-galli - kakaslábfű
Cichorium intibus - katángkóró,cikória
Dactylis glomerata - csomós ebír
Arrhenatherum elatius - francia perje
Bromus sp. - rozsnok fajok
Digitaria sanguinalis - pirók-ujjasmuhar
stb.
A felsorolt fajok nagyon gyakoriak, könnyen begyűjthetők kertekből, elgyomosodott területekről, szántóföldekről (csak megbízhatóan vegyszermentes helyről szabad gyűjteni, kerülni kell a forgalmas útszéleket is).
Akinek van kertje (akár néhány m2), és nincs ideje vagy lehetősége a begyűjtéssel bajlódni, érdemes a termesztésen is elgondolkodni.
Javasolt fajok:
zöld muhar (legjobb)
fakó muhar
kakaslábfű
Termesztésük egyszerű, a termőhely legyen napos, évelő gyomoktól mentes. Gyakorlatilag bármilyen talajtípuson próbálkozhatunk. Öntözéssel jelentősen növelhető a hozam. Ha az ember időhiányban szenved nagy segítség lehet egy ilyen kis célirányos "gyomosítás".
V. Sándor megemlíti (én is tapasztaltam az udvarunkon álló két fán) a nyírfa (Betula pendula) termését, mint a telelő csízek kedvelt táplálékát. Ez is könnyen gyűjthető, szinte egész évben.
Itt említem meg, hogy a közkedvelt csumiz vagy óriásmuhar (S. italica convar. maxima) is könnyen termeszthető. Melegkedvelő, jó szárazságtűrő növény, a talaj iránt nem különösebben igényes, a pangóvizet nem kedveli. A termőhelye lehetőleg évelő és egynyári gyomoktól mentes legyen. Ha nem jutunk vetőmaghoz, nagyméretű egészséges bugákból könnyen nyerhető (próbacsíráztatás ajánlott). Vetési ideje április, sortáv 40-50cm, folyóméterenként 50-100 szem vethető. Vetés után érdemes öntözni. Fejlődése eleinte lassú, gyomosodás esetén a sorközöket érdemes kapálni, később jó gyomelnyomó. Viaszérésben már megkezdhető a bugák betakarítása, szárítása.
Vethető kertbe akár dísznövényként is a sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius), kaszattermését (20-22 % olaj és 20-25 % nyersfehérje) megtalálhatjuk a magkeverékekben (papagáj). Vetőmagja beszerezhető a gazdaboltokban. Melegigényes, április elejétől vethető, 30-40 cm sortáv, 18-20 db kaszat folyóméterenként.
Közép -Afrikában és India egyes területein fontos gabona a Pennisetum spicatum. A P. nemzetség néhány faja mint díszfüvek hazánkban is nagyon elterjedtek :
P. villosum - ezüstös tollborzfű (egynyáriként nevelhető, fagyérzékeny)
P. setaceum - rózsás tollborzfű (mint az előbbi)
P. alopecuroides - évelő tollborzfű (fagytűrő)
A felsorolt fajok jó maghozók, bugáik 10-30 cm hosszúak, kipróbálásra érdemesek. Egyébként kiválóan felhasználhatók szabadtéri volierekben ( méretük: kb. 80-120 cm magas, 60-100 cm terülés), nagyon dekoratívak egyéb füvekkel és bambuszokkal, gyorsan nőnek, ellenállóak, kártevőik nincsenek.
A leírtakból látható, hogy számos lehetőségünk van a minél változatosabb takarmányozásra, érdemes élni velük. Természetesen még sok más növény is szóba jöhet, lehet próbálkozni.
_________________ Fegyverneki Attila
www.fegyo76.blogspot.com/
|