Kedves Lajos!
Köszönöm a reagálásod, egy napja ezen rágódom...
eszterolajos írta:
Szia Balance !
A kereskedőkkel kapcsolatosan saját tapasztalataimat mondanám el :
Szegeden több mint tíz kiskereskedő foglalkozik madarakkal is; és ezek nagy része egyben tenyésztő is.... mindenkit évek óta személyesen ismerek, mondhatnám jól ismerem az üzletüket, még a felvásárlási területeiket is a beszállító tenyésztőkkel együtt. Mégsem vállalkoznék az oktatásukra, személyiség fejlesztésükre, jutalmazásukra a megkülönböztető oklevél kiadására meg végképp nem....mégpedig azért nem, és ezt most nagyon finoman szólva fogalmazom, mert nem igényli sem az eladó sem a vevő a mínőségi madarat, legtöbben átmeneti megoldásként tartják a madaraikat, persze nem mindenki.... mert vannak nagyon jó példák is...
Amikor én is jártam Szegeden (mivel díszállat nagykerben dolgoztam) árut vinni a kereskedőknek, sajnos én is azt tapasztaltam, hogy a legalacsonyabb árú termékeket kérték. Igaz, én főleg díszhalakat vittem, de szállítottam madaraknak, rágcsálóknak és kutya-macska tartóknak is felszereléseket. Panaszkodtak, hogy csak a két véglet létezik a vásárlók közt: a nagyon kispénzű és a nagyon gazdag. Ez utóbbi viszont általában nem Szegeden vásárolt, csak az apróbb tételeket.
Egyszerűen nincs fizetőképes kereslet (ez 4 éve volt).
A tanácsaimat halakkal kapcsolatban szívesen vették, sőt ki is kérték. Én nem mondhattam, hogy igénytelenek lennének. Viszont az ár előrébb való volt BÁRMINÉL, s ezért lényegében Neked kell igazat adjak...
Én úgy gondolom, hogy az IGÉNY vagy benne van valakiben egy dologra, vagy nincs. Igényt nem lehet beledumálni senkinek a hasába semmilyen oklevéllel, ez igaz. Épp ezért úgy vélem, hogy ETTŐL van igazi értelme a KÓDEX-nek. Mert ha mindenki ezen a szinten lenne, amit mi most itt szeretnénk megfogalmazni, akkor lenne értelmetlen. Az evidenciát nem kell összefogni, megmagyarázni.
Szerintem az Etikai Kódex célja NEM a "felemelés", hanem a szétszórt, de meglévő értékek egyesítése! Az Univerzumban minden eszerint működik: egy pontba sűrűsödnek a hasonló dolgok, így nagyobb energiát képviselnek, erősebben nyilvánulnak meg. Ahol egy "út kettéágazik", ott a mérleg nyelve mindig a nagyobb abszolútérték felé billen.
Jelenleg ebben az esetben a pénz hiánya általánosan képvisel olyan erőt, ami elviszi a dolgokat ebbe az irányba, ahol most tartunk.
Mi, akik figyelmen kívül hagyjuk a nyereséget (ezt tehetjük azért, mert MÁSHONNAN töltekezünk), ezért madarászunk azon a színvonalon, ahol vagyunk!!!
Majd ha a kereskedő sem akar hét bőrt lenyúzni a vásárlóról a megélhetéséért és nem lesznek ekkora adóterhei és rezsiköltsége, mindjárt varázsütésszerűen működni fog úgy, ahogy most álmodjuk! Most viszont azt az egy-két kereskedőt kell "kicsemegézzük" a kazalból, aki valószínűleg
érzelmi okokból, szenvedélyt belevíve kereskedik,
ahogy mi madarászunk. Ez a kereskedő vélhetőleg nem csak ebből él, azért teheti meg! Ebben hasonlít ránk. Szóval, egyesíteni kell "erőinket", etikai ideáljainkat, a madarászokat a kereskedők soraiból is! Én így gondolom.
eszterolajos írta:
Van egy nagyon jó kereskedő barátom akivel már cca 1o éve a legkeresettebb madárfajokról, tartásukról, tenyésztésükről kis füzetecskét adtun ki a saját költségünkre, hogy ne bután haljon meg a betévedő kisfiú, vagy anyukája...hát mit mondjak egyes kereskedők lehülyéztek, élükön egy egyesületi elnökkel.. a szülők nagy része meg írd és mond.. nem igen érdeklődött a füzetecske iránt..persze volt olyan is aki még vitt a szomszédjának is belőle...
Az a mi dolgunk -szerintem- ami MŰKÖDIK. Én is tudok sok rossz példát itt a napokban Budapestről, DE JÓT IS! Meg is nevezem: tegnap az Europark határ úti üzletében jártam, és nem szolgáltak ki egy vevőt. Konkrétan az történt, hogy az alkalmazott felhívta a vásárló figyelmét egy helytelen állattartási körülményre, amitől az állat elpusztulhat: erre a vevő azt mondta, hogy
nem baj, majd veszek másikat! Nos, nem lett sem egyik, sem másik, mert az eladó konkrétan eltanácsolta! Nem szolgálta ki, hiába okvetetlenkedett tovább az illető. Ilyenek is történnek. Ez a kereskedő -ill. az alkalmazottja- lemondott egy dupla bevételről érzelmi okok miatt. Neki ezt tartotta helyesnek a benső lénye. Nem kéne ezt akkor pozitív módon megerősíteni!?
Nem elvárható, hogy az Etikai Kódex hatására Alice csodaországába kerüljünk. De ha nem próbálkozunk, nem teszünk folyamatosan apró lépéseket egy irányba közösen, akkor kérdem én: mi a fenétől lenne itt jobb bármi is?
eszterolajos írta:
egy másik; nemis olyan régen történt... felkeresett egy nem szegedi illetőségű kereskedő vásárlás céljából, már a bemutatkozás után azzal kezdte, hogy jó nekem a mezitlábas madár is, meg a 4oo,-FT. -os szériából való.. hiába próbáltam meggyőzni, hogy nálam már évek óta nincs mezitlábas madár és nincs 4oo,- Ft -os széria, meg, hogy nem jó helyre jött, de csak erőlködött, hogy neki az is megfelel. Nem volt mit tennem, hogy lerázzam magamról adtam a gyűrűzött madarakból egyet neki mutatóba, hogy ilyet szerezzen be valahol, és ezeket árusítsa a késöbbiekben, ez meg a cég ajándéka...egyből panaszkodni kezdett, hogy nem ismer olyan tenyésztőt aki ezt a mínőséget produkálná neki...főleg az általa ajánlott áron..
nem tudom.... és talán ki kelene próbálni, hogy mit szólna az eladó, ha beállítanánk hozzá egy oklevéllel...
Sajnálom, és nem vitatom, hogy most ez a jellemző. Épp ezért erősödik bennem az az elhatározás, meggyőződés, hogy ha valaki nem ilyen, nem szabad hagyni elsűllyedni hagyni.
Ha elkészül az a Kódex a közös munkák gyanánt, és még oklevél is születne, akkor én szívesen a nyakamba veszem a budapesti üzleteket.
Biztos vagyok benne, hogy az ötvenből öt kiérdemli. És nem szeretném, hogy jövőre csak négy legyen, ha lehetne esetleg hat is...
Ez a leglasabban érő gyümölcs lesz a veteményesben, de lesz zamata.
Üdv, Balance