A lágyevő madarak tartása, tenyésztése. A Pannónia kupán rendezett konferencián előadásomból rövid összefoglaló. I. rész Írásom címe nem rendszertanilag meghatározó, csupán a madarászok körében ismert elnevezés, mely magában foglalja a rovarevő, a gyümölcs és nektárfogyasztó fajokat egyaránt. E fajok képviselői között találunk egyszerű tollruhájú, és olyan színpompás egyedeket, melyek a legszínesebb papagájokon is túltesznek. Közöttük találjuk meg a legkiválóbb énekeseket. A madárdaltól hangos erdő és mező, minden ember szívét megdobogtatja, és aki ismeri a madarak énekét, az megtanulja látni a zenét. A madarászok többféle madarat tartanak, tenyésztenek, de aki a természet igazi hangját szeretné otthonában is hallani, akkor ezt a lágyevők között kell keresnie. A lágyevők tartása közel sem olyan bonyolult, mint azt sokan gondolják. Tenyésztésük azonban nagyobb figyelmet és tapasztalatot igényel, mint bármelyik magevő esetében. A lágyevő madarak tartása. A védettségi előírásokat jelen írásomban, figyelmen kívül hagyom, mivel a kedvtelésből tartott egyedeken kívül, gyakran megtörténhet, hogy bármely faj sérült egyede is oltalmunkba kényszerül. Megfelelő gondoskodás mellett, szinte minden faj, lakásban és kalitkában tartható. Egyszerűbb a helyzet a kisebb, kanári méretű madarakkal, mert ők kisebb hosszúságú kalitban is elhelyezhetők, mint a nagyobb helyigényű seregélyfélék. A legkisebb kalitméret itt sem legyen rövidebb 80 cm-nél. Alapszabály, hogy elég nagy kalit nem létezik, az összeférhetetlen fajokat pedig mindig egyedenként kell elhelyezni. A legtöbb faj a kalitban hamar megszelídül, és a lakásban a legcsekélyebb szemetelésétől sem kell tartanunk. Ilyenek a poszáták, légykapók, kis testű fülemülék, kisebb rigók. Nagyobb figyelmet igényelnek azok a fajok melyek a rovarokon kívül gyümölcsöt, vagy nektárt is fogyasztanak, illetve a gyakori fürdést igénylők. Ilyenek a cukormadarak, levélmadarak, seregélyek, tukánok. A gyakori és lágy ürülék miatt a seregélyek többségét, a csonttollút, a beót, a tukánokat lakáson belüli tartásra nem ajánlom. A fecskék, kolibrik, gyurgyalagok kalitkás tartásra alkalmatlanok. A madarak etetése. Alapszabály, hogy a lehető legjobban közelítsük meg madaraink természetben ismert igényeit. A gyümölcs és lágyeleség keverékeket egyedenként, fajonkénti igény szerint kell összeállítani. Kaphatók gyári keverékek, melyek tartalmazzák a szükséges vitaminok, nyomelemek ásványi anyagokat általánosságban feltételezett szükségletét is. Előnyösen hasznosíthatjuk a különféle kutya és macskatápokat is. Ne felejtsük el, hogy a legkülönfélébb rovareleség nélkülözhetetlen. Sajnos itt is figyeljünk a védettségi előírásokra. Életmentő a hangyabáb, lisztkukac, gyászbogár lárvája, szöcske, tücsök, sáska, levéltetvek, rovarok, pajorok, apró halak. A lágyevők tartásánál fontos követelmény a megfelelő tápláláson túl, a fényigény, a hőigény, és a friss ivóvíz, a tiszta levegő biztosítása. A legtöbb faj nem igényel magas hőmérsékletet. 14-16 fokon gond nélkül teleltethetőek, sőt a tenyésztés ütemezéséhez az alacsony hőmérséklet egyenesen követelmény. Poros, füstös helyen semmilyen élőlényt ne tartsunk. A friss fürdő és ivóvízről naponta gondoskodjunk, még akkor is, ha a legtöbb lágyevő a folyadék szükségletét képes a rovarokból, vagy a gyümölcsből is szervezete rendelkezésére biztosítani. Nagyon sok madár a tollazata tisztántartásához a napi fürdést is igényli. A kalit aljára alkalmas az erdei föld, tőzeg, avar, macskaalom. Az ülő rudakat rendszeresen tisztogassuk. Külön figyeljünk a vonuló fajokra, a kritikus időszakokban. Nálam ezt az időszakot madaraim, takarásukkal, a lágyeleségbe kevert zúzott mákkal, a kalitok helyváltoztatásaival vészelik át. Minden sérülés nélkül. Betegségek és azok gyógyítása. A lágyevők esetében különösen fontos a megelőzés. Tiszta fertőtlenített eszközök, kalitok, tiszta székletmentes alom, romlatlan takarmány, friss ivóvíz, permetmentes zöldség és gyümölcs. Tojást az elterjedt madártartási szokások ellenére madaraimmal nem etetek. Betegség esetén a lágyevő madarak zöme szinte egy nap alatt elpusztul. Ott, ahol sikeres a megelőzés, ott e madarak hosszú életűek. A betegségek és elhullások zöme nem a kalitkás környezetben, hanem a nyári tenyészidőszakban következhet be. Tenyészteni ugyanis csak kimondottan nagyobb térben röpdében lehet. Ez pedig legtöbb esetben kitett a környezeti ártalmaknak, atkáknak, bélférgeknek, légszennyezéseknek, szomszédok permetezéseinek, stb. Maradandó sérüléseket okozhatnak a macskák, egerek, görények zaklatásai. Elhullást eredményezhet a karanténezés elhanyagolása, vagy a nem összeillő párok agresszivitása is. A legtöbb elhullás a kirepült és még nem elválasztott fiókáknál tapasztalható. Ezek részben a túlzott menekülésükből adódhat, így szétverik a fejüket, ivóvízbe fulladnak, vagy egyszerűen a szülők nem etetik, üldözik őket. Ennek egy része elkerülhető. Mély edényekbe ne legyen ivóvíz, a hímeket vegyük ki, a tojót ne engedjük újabb költést kezdeni. Sajnos a táplálék fehérje tartalmának csökkentésére csekély az esély. A fiókák kizárólag rovarokat fogyasztanak, és ha egy-egy fióka nem kapja meg a minimális napi 100-150 db-os rovar fejadagját, akkor pedig éhen is pusztulhat. Nagyon fontos, hogy a röpde rácsai az egereket kizárja, és felül legyen fedett, ami megvédi madarainkat a vadmadarak székletétől, fertőzésétől. Tehát a lágyevők elterjedésének kulcskérdése nem a tartás, hanem a tenyésztés. Tenyészteni csak jól berendezett, külső zaklatásoktól védett röpdében tudunk. A röpde mérete még apróbb fajok esetében se legyen 3-4 légköbméternél kevesebb. A tenyésztés további alapfeltétele a jól kiválasztott és összeszoktatott pár. A környezetvédelmi és különféle állategészségügyi tilalmak következtében egyre nehezebb a rokonmadarakkal történő párosítás elkerülése. Ennek egyenes következménye más fajok esetében is az állományok genetikai leépülése. Szintén komoly gondot okoz a fiókák neveléséhez szükséges élő rovareleség biztosítása. Itt is jelen van a rovarok védettségi kérdése, és a beszerzések korlátozott forrásai. A fiókákat a legtöbb faj, kizárólag rovarokkal nevelik és ebben is nagyon válogatósak. Egy röpdébe csak egy pár madarat tehetünk, úgy hogy azonos fajú madár még a szomszédos röpdében se legyen! A szülök a nevelési időszakban szintén csak élőeleséget fogyasztanak, így az ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek pótlása lágyeleséggel megoldhatatlan. Ezen, valamennyire segíthet az élő eleség ilyen irányú panírozása, beetetése. Előadásomban röviden bemutatom a fülemüle és légykapófélék, a seregélyek, a rigófélék a gyurgyalagok tartásának és tenyészthetőségének alapvető ismereteit, énekük értékelését, a keresztezhetőségi lehetőségeket, mutációkat. Budapest 2011-09-20 Készítette. Lakó Antal
|