Sziasztok!
Nekem sajnos nincsenek MÉG rizseim, de amit leírtatok, abból arra tudok következtetni általánosságban, hogy mind a két megoldás működik. A különbség szerintem abból adódik, hogy míg az egyik volierben kisebb (lehet) a hely egy pár rizsre nézve, addig jobb, hogy nem tud dominálni a hím madár az odú tetején és az elválasztólapok is több nyugalomra adnak okot, addig a másik esetben nagyobb reptér jut(hat) egy párra, így az oduk feletti "ügyelet" vagy őrzés nem a fajtársak ellen, hanem a kolónia biztonságát hivatott növelni esetleges más fajokkal, vagy vélt ragadozókkal szemben.
Így tehát úgy gondolom, hogy a körülményeket figyelembe véve mindkét módszer helytálló.
A háziasítás során a madarak egyre szelídebbé válnak, jobban tűrik a stresszt, egyre kevésbé vannak a természetes élőhely kihívásainak kitéve, egyre jobban elhagyják a faj fenntartásához szükséges örző-védő magatartást, hisz erre egyre kevésbé van szükség. Nincs versengés az élelemért és ivóvízért, az odúkat is feleslegben kínáljuk számukra.
Van, ahol a tojásokat elszedik és egyszerre kapja vissza a tojó a kotlás elején, így megszüntetjük a fiókák közti versenyt. Persze, lehetne még sorolni biztos számtalan változtatást, amit egy tenyésztő a természet kihívásaiból lefarag és egyre kiegyensúlyozottabb körülmények közt tartja-tenyészti madarait, de a gondolatmenetem megértésére gondolom, ennyi is elég.
A kérdés, hogy épp melyik körülmény szolgálja a madár és az adott faj érdekeit. Ahol az a cél, hogy egy állományt visszatelepítsünk eredeti élőhelyére, ott a természet adta kihívásokat is célszerű leutánozni.
Nos, most konkrétan a mi esetünkben nem erről van szó. Nem az a cél, hogy egy karakán, harcias és a "jég hátán megélő" domináns és életerős, minden nehézséget legyőző fajtát tenyésszünk.
Ahogy tapasztalom, a díszmadártartás ma még inkább a külső megjelenést favorizálja: testalkat, színezet és a tollméret vonatkozásában. Azt már kevésbé vesszük figyelembe, hogy a mi általunk kitalált standardok miként szolgálnák az adott faj életrevalóságát a természetben. Ez a "lóláb" valahogy mindig kilóg...
Arra törekszünk, hogy minnél könnyebben tudjunk egy adott fajt tenyészteni és nem arra, hogy minnél keményebb kihívások közt is helytálljon egy az a faj az eredeti élőhelyén, például...
Persze, sokszor erősebb egy madárban a hozott reflex, és ha szaporulatot kívánunk tőle elérni, bizony igazodnunk kell a természet tökéletes leutánzásához, mert jobb esetben nem lesz szaporulatunk, rosszabb esetben a madárkát is elveszíthetjük.
Én azt vettem észre, hogy nem mi igazodunk a körülményekhez, hanem mi akarjuk azokat igazítani a saját céljaink érdekében. Van ahol működik, van, ahol nem, de az irányzat az a saját céljaink még...
Talán, érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy mi szolgálja a madarak érdekeit, mi szolgálja a mi érdekeinket, hol található ellentét és hol találunk konszenzust (nem kompromisszumot).
Remélem, nem írtam kínaiul...
Üdv, Balance
Bocs a belekottyért!
