Bele akartam tenni, de nem találtam. Megnézem még otthon is hátha lementettem a bookmarkba.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Szia,

Tudsz valami bővebb infót erről az amerikánusról? Link, név vagy ilyesmi?
Szerencsére nincs rá szükségem, csak érdekel a dolog!

_________________
Minnél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem az állatokat...

Van egy amerikai fószer aki minden tolltépős, kiabálós vagy agresszív madarat "helyrehoz". Lehet kicsit őrült (kell hozzá az is), de működik a dolog. Persze igazából ehhez tudás és tehetség is kell.

+1 pozitív eset: 9 éves, masszívan tolltépős és kiabálós ara a gazdájának olyan mértékben az idegeire ment, hogy egy jelképes összegért odaadta egy tenyésztőnek, hogy azt csinál vele amit akar, de neki elege van belőle. Kicsit több mint egy év elteltével a madár kitollasodott és párba állt egy hímmel. Évente egyszer megtépi magát, de hamar visszanőnek a tollai (ez a rész érdekes, mert valami kiváltja belőle a tolltépést, lehet a hormonok?).

*** Azt hiszem átmozgatom az összes ezzel kapcsolatos hozzászólást a "Távgyógyításba", mert ez már nem csak "nimfa specifikus"

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

ebbe a csodába viszont most én is csak reménykedni tudok, mert most akarok majd párba állítani egy emberre fixírozott tojót...

Anélkül, hogy kétségbe vonnám a fentiek igazát, nekem mégis más volt a tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Ez is csak azt mutatja, hogy minden egyes madár más és más, külön egyéniség Nálam egy maximálisan emberre fixírozott madárhoz (lévén hogy kézzel nevelték és egy évig csak embert látott) került egy tökéletesen "vad" társ. Mégpedig a helyzet kényszerítő erejénél fogva azonnal, mindenféle különrakás nélkül. Számomra is meglepő volt, hogy szinte azonnal elkezdték egymást tollászni, a hím már aznap énekelgetett a tojónak, s az új madár érkezését követően pont egy hónap múlva megjelent az első tojás...

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez lenne az általános, de van ilyen....

_________________
"Az ökör dolga, hogy türelmesen vonja az igát, a madáré, hogy gondtalanul éljen". (Balzac)
http://nimfapapagajok.blogspot.hu/

Bocsi, de valószínűleg én értelmezem félre, de nekem egy madárnál a tolltépés már szokássá alakult ki, hogyha több hónapja csinálja. De feladni sosem szabad, ahogyan mondtad, törekedni kell a lehető legoptimálisabb tartásra: pár, változatos környezet, kerti kinnlét időnként stb.

A gyógyuláshoz kell a pár - mert akkor a madár már nem ezzel fog foglalkozni, hanem a párjával, és akkor gyógyul.
A szoktatás eléggé macerás, hogyha már ennyire emberre fixírozott a madár, de nem lehetetlen. Semmiképp ne rakjad a két madarat rögtön egy ketrecbe, hanem először külön ketrecekbe egymás mellé, majd röptesd őket együtt, és 1-2 hét után már egy nagy ketrecbe beteheted őket. De tud, hogy két madárnak sokkal nagyobb hely kell, mint ami most van Oszinak! Addig a szoktatás során be is lehet szerezni/meg is lehet építeni, aztán EGYSZERRE beköltöztetni a két madarat! Elején fújások és rosszallások lehetnek, de nem kell emiatt megijedni, nálunk 2 hónapig tartott mire a hím elfogadta a tojót és az is viszont, és akkor már ment az udvarolgatás felsőfokon! Csak fontos, hogy a ketrec kellően nagy legyen, hogy viták esetén ki tudják egymást kerülni! Persze az is fontos, hogy szoktatás alatt ne tutujgasd folyton Oszit, hanem vonulj kicsit vissza, hogy felfigyeljen és megismerhesse majd a tojót.

Lesz párja, amint meggyógyul a háta és kitollasodik. Csak kérdéses, hogy fogja elviselni. Hogy kell összeszoktatni két idegen nimfát? Mert Oszkár nagyon félős, az új emberektől is tart, az új dolgoktól. A hullámosom sem szereti annyira, hiába, hogy az közeledik felé, meg barátkozna, Oszi elkergeti

Próbálni kell, akarni kell segíteni, mert ha feladjuk, akkor esély nincs, hogy gyógyuljon. Kis javulás is javulás, ráadásul egy olyan madár esetében mint ez a nimfa, még nem beszélhetünk notórius vagy krónikus tolltépésről. Ha kap egy párt, akkor az segíthet elterelni a figyelmét a rossz szokásról vagy pusztán azzal, hogy megszünteti a kiváltó okokat (unalom, idegesség), segíthet leküzdeni a problémát.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Ha már notórikusan szedi a tollait, akkor semmit. Ugye kérdéses, hogy mit értünk azalatt, hogy korán észrevenni... A madarak hetek alatt kialakítják ezt a rossz szokást, és tényleg a lényeg, hogy minél előbb változtassunk a környezetén. De sajnos sokszor csak annyit érünk el vele, mint ha Dunába öntenénk vizet...
Egy társ kell, az tény, nimfákat nem szerencsés egyedül tartani.

Nekem is van kettő tolltépő madaram - az egyik nimfa, a másik kis sándor. A kis sanyit már így kaptam, volt gazdája szerint már évek óta szedi magát, ott már változtatni nem lehet semmit - el kell fogadni így - engem speciel már nem tetszene annyira, hogyha nem lenne kopasz, ő így helyes.
A nimfa tojóm viszont anno egy begygyulladás után lett tolltépő, először a hónaljánál kezdte szedni a tollait, aztán abba is maradt. Párja volt. Aztán tavalyelőtt hozzánk került egy másik pár is, azonban a hím a már meglévő hímet részesítette előnyben, a tojót pedig folyamatosan kergette - ez a frusztráció még jobban kijött tolltépés formájában, és már a háta és nyaka is kopasz. A hím elkerült, most költenek, és eddig lekopogom, nem tépte a tollait, amióta a fiókát neveli. Le van foglalva, azt teszi, amit egy tojónak kell, nem frusztrált, most boldog.
Beszélgettem erről is már szakorvosokkal, sajnos ők is csak annyit tudtak rámondani, hogy ez nimfajelleg. Akárcsak a notorikus tojásrakásnak, a tolltépésnek sincs egy bizonyított tudományos oka, valószínűleg pszichés - ill. szerény véleményem még az is, hogy lakásban tartott madarakról van szó a tolltépők zöménél. Ennek oka egyszerű - nem éri a madarakat az a környezeti inger, az időjárás, a napsütés, eső, szellő, uv-fény, ami kellene nekik. Tapasztalom, hogy a kopasz kis sanyim nyáron, mikor kinn vannak a kerti volierben, gyönyörűen kezdenek nőni a tollak, néhányan ki is fakadnak, télen viszont vége a mesének, és rondább lesz, mint volt...

A tolltépésnek tehát valamilyen oka mindig van, azt kell kideríteni, és a környezetét változatossá tenni, párt neki stb. Vannak, akik folyton küzdenek, homeopátiás szereket is bevetnek, de a sikeressége változó.

Nehéz "lenevelni" róla (habár nem lehetetlen). Különösen a kezdeteknél van rá jó esély. Rögtön az elején feladni a legrosszabb ami történhet. És ismét csak a párt tudom javasolni.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Szerencsére nem volt még soha részem ilyesmiben, ezért is kérdezem: mit szoktak csinálni egy "notórius" tolltépő madárral, amely tehát csak úgy megszokásból szedi ki a tollait és csupaszítja le magát?

_________________
"Az ökör dolga, hogy türelmesen vonja az igát, a madáré, hogy gondtalanul éljen". (Balzac)
http://nimfapapagajok.blogspot.hu/

Egy pár csodára képes, és kell is, de sajnos a tolltépés nagyon gyorsan átcsap szokássá, és akkor már nem tudod semmivel leszoktatni. A gallér meg ne legyen rajta nonstop - naponta min. 1 órát vedd le - de legyél a közelében és szólj rá, ha látod, hogy szedi a tollait.

Ismét ugyanazt tudom ajánlani amit már javasoltam egyszer: figyeld meg a viselkedését. Szerintem ha szerzel egy párt mellé, akkor esetleg lefoglalja magát vele és elfeledkezhet a tollainak babrálásáról.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Heló!

Voltam fent Beregi doktornál és azt mondta, hogy sajnos Oszi tolltépkedő. Az okát nem tudja, de a nyomait látta. Szóval javasolta a gallért, amit egy régebbi röntgen felvételből eszkábáltam össze. Nagyon nehezen tűri, de legalább nem éri el a hátát.

A kérdésem az, hogy ebben hogy fog aludni? Mert ugye hátra hajtják a fejüket alvás közben, de a gallér miatt nem tudja, meg már 1 órája próbálja leszedni magáról. Nem mertem szűkre csinálni, lehet picit laza is, a nyakán mozog, meg néha a begyéről egy kis toll fel is gyűrődik.

Szóval estére vegyem le? De elvileg este is piszkálhatja magát...