Ne félj, neki is lesz "dackorszaka". De kezelhető, nem komoly "probléma"

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Olvasva az írásokat eléggé megkönnyebbültem most. Az én Apollóm annyira engedelmes ilyen téren, akkor fogom meg kalitkába kint-bent amikor akarom, akár a lábánál fogva. Egész nap rajtam lóg. Mondjuk még eléggé fiatal 3 hónapos. Korán hoztuk el, sokat etettem kézzel, és nagyon sokat foglalkoztam vele. gyakorlatilag néha még azt is engedi, hogy a hátára fordítsam, annyira bízik bennem, hogy észrevettem, hogy bármit amit tőlem kap, megkóstol, és meg is eszik. Nagyon boldog vagyok vele!!! Bearanyozza az életemet ^^

Jelentkezem!

Persze attól, hogy hagytam, még nem maradtak volna el a csípések a későbbiekben, de mivel látta így nem ér el célt, kevesebbet kezdett el "kakasoskodni". Amikor csípett, akkor utána nem vettem ki a helyéről, 10 percig csak mászkáltam a szobában, de felé sem néztem. Utána kezdődött elölről. Néhány nap után rájött, hogy hiába csíp, akkor csak azt éri el, hogy nem jöhet ki. Így most már amikor megyek veszem ki a helyéről, akkor szépen ráfog a csőrével a kezemre, de csak megkapaszkodik, utána rálép és ki lehet venni. Ha valami nem tetszik neki, akkor is csak morog, de már nem csíp. Azt azért hozzá kell tennem, hogy sosem csípett tiszta erőből. Csak erősen megfogta az ujjam. Persze ez fáj, de el lehet viselni. Ha erővel csíp, akkor az vérzik, nem hiszem bárki kibírná azt. Hacsak nem fakír.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Hogy mennyit vagyok vele? Változó. Általában délelőttönként vagyok vele átlag 2-3 órát.
A kalitkából ez idő alatt kint lehetne, de ha csak kinyitom a kalitka ajtaját és nem járkálok, hanem egy helyben ülök, mert dolgozom, akkor nem veszi a fáradtságot, hogy kijöjjön. Ha járkálok, akkor - szerintem kíváncsiságból - kijön és a kalitka tetejére mászik. Onnan aztán nem nagyon mozdul. Próbálom a kezemre venni, de általában elrepül. Pedig lassan közelítek és kedvesem mondom is neki, hogy gyere. Aztán ahová elrepül, onnan már hajlandó a kezemre jönni. Emeli is a lábát, ahogy közeledek felé.
Az érintésemet CSAK a rácson keresztül tűri, viszont akkor sokszor kéri. Odadugja a fejét, hogy vakarásszam a buksiját.
De ha kinn van a kalitkából, akkor ha nem a lába felé tartott kézzel közeledek, hogy felvegyem a kezemre, hanem megsimogatnám, azonnal csípésbe megy át.
A kalitka elég nagy, nem tudom meghatározni pontosan, de egy fél szekrénnyi.
Viszont végre olvastam valami jót, hogy ő nem tépi a tollát. Mert tudod, írtam, hogy "örököltem" a madarat... És az előző gazdija igencsak elhanyagolta a vele való foglalkozást.
Szóval van mit behoznom.
Viszont sokat tollászkodik. Gondolom, ez jó. (Erről még nem olvastam.)
A kettőnk közti kapcsolatban az a legrosszabb, hogy nem csak ő tart még tőlem, én is félek tőle. A kalitkában nyúlok felé és emelné a lábát, hogy rááll, de abban a pillanatban félek, hogy megcsíp és már húzom is ki a kezem. Olvastam arról, ha megcsíp, ne húzzam el a kezem, mert akkor az rögződik benne, hogy ezt kell tennie máskor is, ha meg akar tőlem szabadulni. Rendben. De ki az a nem normális, aki véresre csipkedteti a kezét és fájdalmában nem húzza el, hanem ott tartja. Vagy ezt kisebb madarakkal kapcsolatban írták?
Remélem nem nevettek ki, biztos számotokra buta kérdések és dolgok ezek. De nekem újdonság. Pedig volt nagyon régen hullámos papagájom, onnan néhány dologra emlékszem. De a Jákó azért egész más...
Aida

hát kezdem én is felfogni látnád hogy ül a mászófán peckesen mint egy kis király.

gigollo, a jákók már csak ilyenek Egy idő után rá fog jönni a kis nimfa, hogy ami eddig az övé volt, az is a jákóé lett

_________________
Betty
http://www.tollasszepsegek.freewb.hu

Igazából még csak 2 hónapja vannak kiengedve együtt. Nem stresszes tőle a jákó a nimfa se, csak rossz látni, hogy ami a "jákóé" ahhoz a kis nimfa hozzá se szagolhat. Van egy hatalmas ágas bogas kinti ülőfa na azért rendszeresen megy a toll borzolós harc.

Sajnos ez nagyon nehéz. Igazából csak az idő oldja ezt meg (vagy az sem). Nem tudok rá jó (működő) módszert...

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Sziasztok!
A jákóm sajnos utálja a nimfámat, amint a nimfa a közelébe megy borzolja a tollát, és csípni akarja, néha utánarepül és meg is kergeti. Szobába vannak kint. Ha valakinek van valami tippje összeszoktatás téren, kérem ossza meg. Köszönöm.

Nos, ilyenkor "hisztizik", mert nem vagy a közelében. Ezek a madarak nagyon kötődnek a társukhoz. Mivel ő egyedül van így az embert (egy bizonyos embert) nevezi ki társának. Amikor nem vagy a közelében, akkor azért kiabál, mert hiányol téged, "hív" téged, de legalább a figyelmet próbálja felhívni magára. Jó módszer ha le tudod foglalni valamivel (pl játékok tömege).

Mennyit vagy vele egy nap? Mennyit van kint a kalitjából? Mennyire tűri az érintésed? Mekkora helyen van tartva?

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Hát ez fantasztikus! Szóval köszönöm az üdvözlést!
Az én Jákóm érdekes módon került hozzám. Egy néhány évvel idősebb családtagomé volt, aki egyszer csak összeesett és meghalt. Aztán mivel a családban köztudottan én vagyok az, aki nagyon szeretem a madarakat, hozzám került.
Én minden rikácsolását élveztem, de szűkebb családom a hajnali 3-4 órai keltéseket nem szívelte annyira.
Most már nagyjából akkor fekszik és akkor kel, mikor mi.
Megtanulta.
Reggel "Jó reggelt"-tel köszön, mikor bemegyek hozzá.
Sokat rikácsol, meg mindenféle zajt utánoz, hogy majd kidől a fal. Legutóbb az ütvefúró hangját tanulta meg 5 perc alatt olyan élethűen, hogy a munkás mikor benyitott hozzánk megkérdezte, hogy itt is dolgozik-e valaki?
Hát nem a kedvenc hangjaim közé tartozik.
Most kezdek tájékozódni a madárral kapcsolatban és kezdem felfedezni, hogy unatkozhat. Na, ettől még nem vagyok előbbre, mert a rikácsolás elviselhetetlen. Próbálok lépésről lépésre dolgokat majd csinálni.
Egyelőre a tudatlanságom híján nagyon sok szeretetet adtam neki és azt annyira meghálálta már, hogy nem csípi meg, csak ritkán a kezem. Igaz, akkor véresre.
Sőt! Odadugja a kis fejét a kalitkához, hogy simogassam meg.
Valóban kitalálnak szavakat! Leó sokat dicsérgette magát, hogy "okos madárka", mire - hogy letörjem a nagy beképzeltségét, mondtam neki, hogy nem vagy te okos, mert rikácsolsz, inkább buta madárka vagy.
Néhány nap múlva gyakorolni kezdte, de ő egy szóba fűzte a kettőt. Így lett Leó "butárka" (buta madárka).

Szóval sok örömem van benne, de már most látom, hogy nem lesz egyszerű "megnevelnem".
Ti mit csináltok, hogy ne rikácsoljon?
Főleg olyankor teszi, mikor kimegyek a lakásból, vagy látja, hogy elmegyek. Mindegy, hogy valaki más marad itthon... Persze őket meg nagyon zavarja. De az is elég, hogy kimegyek a szobából és nem lát.
Örülnék, ha megosztanátok velem a tapasztalataitokat!

Köszönet a befogadásért!

Aida

Üdv a fórumon!


Sikerült!

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Sziasztok!
Én egy új Jákós vagyok és szívesen beszélgetek olyanokkal, akiknek szintén ilyen papagájuk van.
Most nem is írok sokat, mert egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy el tudom küldeni ezt a hozzászólást. Nem vagyok túl ügyes számítógép használatból.
De ha sikerül, akkor aktivizálom magam.

Szerintem is az volt amit mondasz, megérezhette, olvastam róla , hogy menekültek az állatok amikor még rengés sem volt.

Olyan nekem is volt,hogy leesett... Egyszer-egyszer előfordult már, de olyankor hangtalanul visszamászik szépen, és nem is zargat a dologgal. Most viszont mint aki megőrült, úgy sajnáltam szegényt. A lakás többi pontján levő emberek (2 ajtóval elválasztva tőlünk) megkérdezték,mi történt,mi ez a nagy vergődés...

_________________
Ildi (és Csögle)

Nekem 1x 2x leesett a rúdról a 8 év alatt amin alszik.

Simán elképzelhető, hogy megérezte. A természetben megfigyelték, hogy földrengés előtt az állatok sokkal nyugtalanabbak, riadtan mozognak, stb.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Hajnal arra keltem, hogy a drága madaram mint az őrült vergődik a kalitkában, menekülne,de a rácsok megfogják,emiatt leesik a földre, majd újra és újra próbálja...nagyon megijedtem, álmomból riasztott fel ez a hangzavar. Kivettem a kalitkából,csitítgattam,ölelgettem, megnyugodott, visszatettem,de félt...látszott rajta, kémlelte a földet. Kb fél óra múlva ismét ezt művelte,csak kicsit visszafogottabban. Úgy megijedtem,hogy valami baja van/lett,el nem tudtam képzelni,mi lehet,sose volt még ilyen, nem viselkedett még így. Gondoltam rosszat álmodott,de ennyire...?
Most olvasom a hírekben,hogy éjjel fél 1 körül földrengés volt...biztos ezt érezhette meg szegénykém! Ti tapasztaltatok ilyesmit?

_________________
Ildi (és Csögle)

ugyanez itt is, mindent mondana ha akarna , ha kedve van mondja is éhes vagyok, éhes papka, kérek stb , de általában inkább nem mondja. Pottyantani leginkább a hátamra szeret naponta egyszer muszáj

Én igyekszem oylanokra is megtanítani, hogy tudatosan használjon szavakat (csak sajnos nem mindig jut eszembe, így lassú a folyamat). Most meg tudja nevezni a mogyorót, a sajtot, és épp folyamatban van a banán is, de azt még csak akkor mondja, ha kedve van. Minden más,amit kíván: "hamm".
Mielőtt pottyant, bejelenti,mondja,hogy "kaka". Mikor kihozom a kalitkából, akkor egyből ráültetem a WCre,addig ott van,míg nem üríti beleit,utána jön csak ki garázdálkodni.

_________________
Ildi (és Csögle)