|
Összeraktam egy faj leírást a honlaphoz:
Gould amandina
Tudományos név: Erythrura gouldiae
A faj felfedezése: Az első három egyedet Hombron és Jacquinot gyűjtötte be 1839 március 27 és április 9 között. A fajt ők Poephile Admirable néven írták le a Voyage au Pole Sud et dans I’Ocean sur les Corvettes L’Astrolabe et La Zelee’ című kiadványban 1845-ben. A három egyed közt volt fekete és piros fejű gould is. Feltételezték, hogy a fekete fejű madarak fiatal példányok és vedlés után lesz csak piros a fejszínük. Leírásukkal azonban elkéstek, mert John Gould már 1844-ben a Proceedings of the Zoological Society of London újságban leírta a fajt. John Gould egy Benjamin Bynoe által 1839 december 7-én gyűjtött fekete fejű, felnőtt hím gould amandina és John Gilbert által 1840-ben gyűjtött két fiatal példány alapján írta le a fajt. Később 1845-ben egy felnőtt tojót gyűjtött John Gilbert. További egyedeket John Gould 1849-ben kapott John Macgilliwray-től, aki szintén úgy gondolta, hogy a fekete fejű egyedek még nem vedlettek ki teljesen és ezért különböznek a pirosfejű gouldoktól. John Gould a fajt először Amandina gouldiae néven írta le, majd ezt a nevet Poephila gouldiae-re változtatta.
Az első sárgafejű egyedet, egy tojót, W.G. Armit gyűjtötte 1876-ban.
Ötven évig vita folyt arról, hogy különböző fejszínű egyedek egy vagy három fajhoz tartoznak. A francia felfedezők mellett mások is feltételezték, hogy a fekete- és a pirosfejű egyedek egy fajhoz tartoznak, de úgy gondolták, hogy a fekete fejű egyedek a tojók, míg a piros fejűek hímek. John Gould azt hitte, hogy a piros és a fekete fejű egyedek külön fajhoz tartoznak. Ezt a véleményét J.R Elsey 1855-ös tapasztalataira alapozta, aki felnőtt hím és tojó egyedeket is gyűjtött mindkét fejszínű változatból, így kizárta, hogy a két fejszín eltérő nemű egyedekre lenne jellemző, illetve, hogy a fekete fejű egyedek fiatalok lennének. A két változatot így külön tudományos néven említette: a piros fejűt Poephila gouldiae, míg a fekete fejűt Poephila mirabilis néven. A sárga fejű gouldok felfedezése után azt hitték, hogy létezik egy harmadik, Phoephila armitiana faj.
A vitát A.J. North zárta le 1889-ben felismerve, hogy a három fejszín valóban ugyanazon faj 3 színváltozata. Következtetését arra alapozta, hogy a Sydney-i múzeum tenyészetében egy fekete fejű pár fészkében kelt egy pirosfejű utód. Később azonban kiderült, hogy két fekete fejű egyednek nem lehet pirosfejű fiókája, így valószínűleg a röpdében élő pirosfejű hímnek is köze lehetett a fióka születéséhez.
Mitchell 1952-ben ismerte fel, hogy a gould amandina közelebbi rokonságban áll a papagájamandinákkal, mint a Poephila családdal, ezért javasolta, hogy a faj az Erythrura családba legyen sorolva. Ezt a felismerést később molekuláris genetikai módszerekkel is megerősítettek, így a faj jelenlegi tudományos neve Erythrura gouldiae.
Természetes előfordulása: A faj Ausztrália északi részen él. Az élőhelye három állam, Nyugat-Ausztrália, Északi terület és Queensland területére terjed ki. Mára élőhelye széttagolódott. Szórványosan fordul elő Queensland észak-nyugati részén, jelentősebb állományait az Északi terület északi részén és a Nyugat-Ausztráliához tartozó Kimberly fennsíkon észlelték. Állománya a szaporodási időszak elején körülbelül 2400 felnőtt egyedből áll. Ez a szám az esős időszakban 1000-re csökkenhet.
Állománya és elterjedési területe a felfedezése óta nagymértékben csökkent, de a felmérések alapján állományának csökkenése az elmúlt évtizedben megállt. Jelenleg a populációt stabilnak tekintik.
A vad populáció 70-80%-a feketefejű, 20-30%-a pirosfejű és 0,1%-a sárgafejű. Ez az arány a természetben stabil, az elmúlt évtizedekben nem változott.
Megjelenése: A gould amandina 13-15 cm hosszú. Tömege 14-15 g. A felnőttek élénken színezettek. A természetben három eltérő fejszínű változat, a feketefejű, pirosfejű és a sárgafejű, ismert. A felnőtt hím háta és szárnya smaragdzöld színű. A maszk fekete, élénkpiros vagy narancssárga. Az utóbbi két szín esetén a maszk mentes fekete tollaktól. A maszkot vékony fekete fejszalag határolja, ami a feketefejű egyedeknél egybeolvad a maszkkal. A torok fekete. A fejszalag és a hát zöld színű területe közt élénk világoskék gallér található, ami a torok alatt vékony nyakszalagban folytatódik. A vadon élő madarak melle lila színű, ami éles határral válik el az élénksárga hastól. A kloáka környéke fehér. A farkfedők a gallérhoz hasonló kék színűek. A farktollak feketék. A hímekre jellemző, hogy a két középső farktoll megnyúlt. E tollak vékonyak, egyenesek, egymással párhuzamosak és legalább 3 cm hosszúak. A szemek barnás-feketék, vékony kékesszürke bőrgyűrűvel határolva. A láb halvány rózsaszínes fehér karmokkal. A csőr csontszínű, de a csőr hegye piros vagy sárga színű.
A tojók színe hasonló, de kevésbé élénk, mint a hímek esetében. A piros- és sárgafejű tojók maszkjában előfordulhatnak fekete tollak. Fejszalagjuk vastagabb, gallérjuk vékonyabb, mint a hímeké. Ez utóbbi színe kevésbé élénk kék és kissé összemosódik a hát zöld színével. A mell halványlila, a hát és a has színe kevésbé élénk, mint a hímek esetében. A két megnyúlt farktoll rövidebb, 1-2 cm és kissé szélesebb, mint a hímeknél. A csőr a szaporodási időszakban sötétszürke-fekete színűre változik.
A fiatalok feje, nyaka hamuszürke, melle világos barnásszürke, háta, szárnya és farka olivazöld, hasa világosszürke vagy világossárga, csőrük fekete. A felnőttekre jellemző színezet 3-9 hónapos kor közt, az első vedlés során alakul ki.
Források:
-The gouldian finch, Stewart Ewans, Mike Fiedler, Indruss Productions, 2005
-http://www.birdlife.org/datazone/speciesfactsheet.php?id=8695
-Grassfinches in Australia, Joseph Forshaw, Mark Shephard, Csiro Publishing 2012
-http://www.environment.gov.au/cgi-bin/sprat/public/publicspecies.pl?taxon_id=413#distribution
-http://www.efinch.com/species/gould.htm
|
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
A korábban közölt tenyésztői bemutatkozáshoz csak annyit tennék hozzá, hogy a vadegészségügy a szakterületem és mindennapjaim leginkább a laboratóriumi diagnosztikáról szólnak; a patológiától a molekuláris virológiáig, a vadgazdálkodási, természetvédelmi és járványtani, evolúciós vonatkozásokon keresztül és kasul … Persze ez csak egy idealizált képzavar! 
?
