Fekete rigó írta:
Sziasztok!
Végigolvastam a topicot és nagyon szeretnék én is katalin papagáj tulajdonos lenni! Aki nem kinnti röpdében tartja a madarakat, tudna nekem kicsit arról mesélni, hogy hogyan viselkednek szobamadárként? Mennyire keresik az ember társaságát, szobában reptetve mennyire rágják szét a bútorokat, fa dolgokat a lakásban? Egy párt szeretnék majd beszerezni családi madárnak, Sopron-Győr-Budapest útvonalon tudnám átvenni. Ha tudtok eladót, szóljatok légyszives, kobalt-türkiz-mályva egyedek előnyben!

A Katalin papagáj kedvencként.... (személyes tapasztalatok)
A papagájok között az egyik legjobb szobatárs! Nem túl hangos, inkább csendes, kedvesen csicsergő (egyedfüggő, volt amelyik elég sokat kajabált, de a többségre a fenti igaz), nem rágcsáló fajta. Nagyon kedves, könnyen szelídülő, meglehetősen mókás viselkedésű, kinézetre (sok mindenben viselkedésre is) olyan mint egy mini amazon. Beszédkészsége (mint minden fajnál) nagyon változó. Volt amelyik gyorsan tanult meg beszélni, vagy a kiskarácsonyt elfütyörészni, de a testvére egy hangot nem tanult el tőlem. Nem ijedős, mondhatni nagyon nyugodt természet... sosem (egyetlen egy szer volt, földrengés alkalmával) vergődnek a kalitkában. Ha szabadon van a lakásban mérsékelten felfedező, nem sokat repkedő, de sokat (és nagyot) pottyantó madárkák, célszerű azt a néhány helyet letakarni, amit leszállópályának tekint. Költésidőszakban (most) a teljesen szelíd, tenyerembe bújós tollas is területvédő hárpiává válik (pedig egyedül van), a bátorsága elképesztő, szem félelem érzet nélkül ront neki a kezemnek (teljesen meg van butulva

) és persze bele is csíp ha tud... de hát kiröhögöm szegényet... mit lehet félni egy 40 grammos tollgolyótól? Lassacskán elmúlik már a hormonos időszaka.
Szóval ha olyan kedvencet szeretnél ami nem ordít, nem rág, de kedves, aranyos, viszonylag picike, akkor ő a jó választás.