Hm... a folyosó végiben látom már hogy lohol a tanár, már fölfele is kettessével vette a lépcsőfokokat.... hóna alatt a rongyosra forgatott napló. Liheg szegény. Az osztály előtt picikét kifújja magát, még egy pillantásra kitekint az emeleti ablakból honnan egyenest az erdőre lát, hol azok a "nyüves bikák bőgnek"- (idézet necotól) Aztán bedörömbölt.
Hú, láttatok volna kapkodást! Lajos alig tudta még idejében könyve alá rejteni a képeket, miket addig fülig pirulva nagy izgalommal nézegetett, Neco pedig iszkiriiii, gyorsan csattant a helyére hisztis Gabesz padjától, mert éppen adod?-nem adom! album két végin húzószkodtak-civakodtak. Moncsi fegyelmezetten ült az ablak mellett, padjára könyökölve merengett ki a szép őszi napsütésbe mit sem törődve a sok hangoskodóval. Mögötte Kynyoo reszketett. Tudta, ha kiderül, hogy beborult, akkor neki annyi! Hátul a szőnyegen Marcsika meg Amaryl valami színes bigyókat válogattak- jelzem, láttam a két szememmel, ahogyan Amaryl a szőnyeg alá söpört párat belőlük és a cipője sarkával még rá is taposott titokban, csak annyit hallottam, hogy Marcsi mondja: ez szép színes a Bioflavex, látod? De a kedvencem a... Nem volt idő befejezni. André is éppen pad alatt matatott, talán a zokniját babrálta és mikor felszakadt az ajtó... hú, szegény, jól beverte a fejét! Persze, nem lehetett ezen nem nevetni, de csak rejtve, amúgy misolyogva-bazsalyogva-kínosan arcba harapva...
És akkor csönd. Na most mi lesz? A mi Dorombolónk mit sem vett észre az egészből- pedig de jót lehetett volna röhögni végre, ha mondjuk fülönfogja Lajost és kiveszi a könyv alá csúsztatott fotót és összehúzott szemöldökkel, osztályt rengető öblös hangon kérdi: Hm, mi ez, Lajosom??? Egy csóréra vedlett rizspinty? Nem szégyenled magad? Na mars a sarokba! De semmi. Csak egy mély levegő és egyszusszra magából kikelve hadarja, mert közben beragadt a szóközbillentyűje:
-Na, miezasokizgágaság? Nemmegmondtam nyughassatok? Holvanméga felkészítésideje???!!! Natessék, márasemtanultatok! Nasakkoregy gyorsismétlés, mertnincsidőm: koraicsürkéket sarokbavágni, különben falcshangokatlesneka többitől. Naazér! -egy pillanatra hátrasimít haján, mert eszébe jut, hogy nála is vannak gondok... de nem mutatja. Áttekint az osztály fölött, valakit keres szemével, aztán a kis stréber Neconál megpihen. Látja, itt minden rendben, még a kézzel írt és hatszor átradírozott, kiszínezett házidolgozata is szépen kikészítve padja szélére... Elégedetten lépdel az ajtó fele, aztán még egy nagy levegő:
-Na kusslegyen, büdöskölkök, mígvissza nemjövök! - Azzal hátatfordít és kifele! aztán már csak az esti órák csöndjét... erdő zúgását... és a nyüves bikák bőgését hallja. (Idézet, ja, már eccer vót, á, de akkor is teccik, hihi.)
|