szaboildiko írta:
Az állatorvosunk, akitől való kérdeztük, hogy kellene mellé pár... azt mondta nem feltétlen de nem is kizárt. 7 másik szárnyassal lakott egy madárházban. Egyébként használja a lábát. Úgy veszem észre nem gátolja semmiben...kapaszkodik, mászik, "fog" vele
A társsal kapcsolatban az egész csak ködösítés, persze hogy kell neki - minél előbb, annál jobb! A probléma úgyanis, hogyha a madár kézzelnevelt, az emberekre van fixálódva, és kipécéz magának egy embert társnak, akit hogyha nem lát, akkor ordít, kiabál, ill. ha ott van, a többi emberrel agresszív lesz és támadja. Ez főleg majd ivaréréskor fog kiéleződni! A tolltépés is sajnos egy valószínű következménye (eddig nem láttam egy kézzelneveltet sem, melyik ne tépné vagy nyúzná magát...

). Ha kerti röpdében van, akkor különösen ajánlott a pár, hiszen a madár egyedül szorong, fél, normális esetben csapatban élnek! A fogyatékossága nem akadály!
A madarak rettenetesen jól tudnak a fogyatékosságukkal élni, ismerek jó pár papagájt, melyek egyik-másik lábát vagy szárnyát amputálták, és tökéletesen élnek vele. Persze a tenyésztők nem tudnak mit kezdeni vele, hiszen kinek kellene egy "nyomorék" papagáj, kitekerik a nyakukat, vagy elviszik állatorvoshoz, hogy elaltassa, aki ha van benne elég szufla, nem teszi, hanem keres nekik gazdit! Szerencsés a madárka, hogy nem történt vele egyik rossz sem, és tényleg reméljük, hogy szép helye lesz és minél előbb élvezheti madáréletét! Az aratingák szép, strapabíró madarak, kicsit úgyan hangosak, de relatívan könnyű tartani őket, csak a páratartalomra figyelj oda (ha lakásban tartod, ha kerti röpdébe kerül, nem vészes), mert száraz és poros levegő súlyos légzőszervi problémákat okozna szegénykének (pl.: aszpergilózis)!
Egyébként szép madár!