Kedves János,
sajnos el kell keserítselek, de azt hiszem nem tudsz mit tenni. Neked kell bizonyítani a tulajdoni jogodat, amit ha nem tudsz, rendkívül szerencsétlen helyzet! Ha a megtalálója nem vallja be, vagy nem segítőkész, menthetetlen a dolog. Egy kis faluban kutyák, macskák, tyúkok esetében még megoldható a dolog, ott mindenki ismeri a másik jószágát, tanukkal bizonyítható lenne...
De ez talán így is van jó! Ha hozzám holnap bejön egy csóka, és azt mondja hogy az állományomnak valamelyik egyede az öve, mit csináljak? Semmit, bizonyítsa be hogy elloptam vagy megszökött és én fogtam be! Ha sikerül neki, akkor én nem tudok mit tenni...
Többek közt ezt a célt is szolgálná az egyedi jelölés (gyűrűvel vagy chip-el). Persze aki nagyon akarja, simán levágja a gyűrűt vagy kiszedi a chip-et, vagyis eltünteti az azonosítás lehetőségét, de még mindig nagyobb az esély mintha nem is lenne...
Horváth János írta:
Kérdem Én, hogy a nyerészkedés előrébb való az emberi tisztességnél, és a becsületes megtalálói fogalom már nem jelent semmit (a jutalom ellenében sem)?
Sajnos egyre többet tapasztalom én is, hogy ebben a nagyvilági életben a becsület, mint mérce vagy tulajdonság, már semmit nem jelent sokaknak! (Tisztelet a kivételnek!) Számos példát tudnék felhozni csak a szervezett keretek közt madarászó embereknél is. Ez ellen csak egyetlen szankció használható eredményesen, a kiközösítés! A falusi életben vagy egy közösségben komoly visszatartó erő, de a nagyvárosokban, közösségen kívül alkalmazhatatlan...