Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
Warhawk írta:
Leheljünk életet ebbe a topikba is 
Mózessel is hónapokat kínlódtam, míg sikerült vele megértetnem, hogy nem a várából akarom kitúrni, csak betennék valamit enni neki, aztán már szerencsére ez is oldódott, sőt az egész banda teljesen normálisan viseli ha egy másik tollas rárepül a kalitra, már nem akarják alulról elkapni a lábát.
Legutóbb Lizzy felfedezte, hogy "van élet a földön" azaz elkezdett (nemes tojóra jellemző módon) a földön sétálni. Legutóbb a csincsillák épp "megsétáltatták" magukat és összefutottak. Én a frászt kaptam, mert félem, hogy Lizzy megcsípi az orrukat, de szerintem mindketten úgy csodálkoztak a másikon, hogy eszükbe sem jutott ilyesmi. Pár centire álltak egymástól és döbbenten bámulták egymást. Aztán mindenki ment a saját dolgára tovább.
mizo írta:
Warhawk írta:
Érdekes, de a még oly szelíd madarak is képesek vadul védelmezni "ami az övék" azaz a kalitkát. Lizzyről nem lehet azt mondani, hogy ő lenne a megtestesült vadság, de amikor reggel adom neki a kaját kötelességének érzi, hogy megmorogjon és vadul csipkedjen a kezem felé (de sosem csíp bele csak eljátssza a félelmetest). Amikor takarítjuk a kalitkát, kint ül és közelről figyeli mit művelünk vele. Ilyenkor nem támad, de a közelben marad, hogy ha szükséges elkergessen onnan minket gaz birtokháborítókat.
Mózessel is hónapokat kínlódtam, míg sikerült vele megértetnem, hogy nem a várából akarom kitúrni, csak betennék valamit enni neki, aztán már szerencsére ez is oldódott, sőt az egész banda teljesen normálisan viseli ha egy másik tollas rárepül a kalitra, már nem akarják alulról elkapni a lábát.
Legutóbb Lizzy felfedezte, hogy "van élet a földön" azaz elkezdett (nemes tojóra jellemző módon) a földön sétálni. Legutóbb a csincsillák épp "megsétáltatták" magukat és összefutottak. Én a frászt kaptam, mert félem, hogy Lizzy megcsípi az orrukat, de szerintem mindketten úgy csodálkoztak a másikon, hogy eszükbe sem jutott ilyesmi. Pár centire álltak egymástól és döbbenten bámulták egymást. Aztán mindenki ment a saját dolgára tovább.
Rajtam nem múlik!
Még mindig úgy érzem, hogy nagyon kevesen tartanak nemest, pedig szerintem az egyik legjobb családi madár. Egy ismerősömnek most van kb. 1 év körüli kisfia meg egy 4 éves nemes hímje. Ők imádják egymást, megosztoznak mindenen (kaja, játék) és a madárnak soha eszébe sem jut hogy bántsa a kisgyereket. Erről én is csak a legjobbakat tudom mondani, az unokáim imádják a zöldeket és viszont. A sapisaim is mennének a gyerekekhez, de sajnos nekik alapból erősebb a fogásuk, úgyhogy neki egyelőre nem lehet.Nekünk van egy öreg 15 éves keverék kutyánk, Dániel. Már megszokta a madarakat, míg élt Csibi első párja, Zizike, na ő gyakran felreppent az öregúr hátára, olyan volt, mint a nagyhatalmú sündisznócska, aki mackó bácsin lovagol. Most meg a minap Sámsonhoz ment oda, orrozni akart vele, Sámi nyitogatta a csőrét, de ő sem bántotta, megszokták már egymást és Dániel rendkívül jóindulatú a madarakkal.
