Kedves Mária!

Nem futok udvariassági köröket, egyböl a lényegre térek. Van Önnek jogosítványa? Azért kérdem, mert követve az Ön gondolatmenetét azt régen be kellett vonatni, söt ki sem lett volna szabad adni, ugyanis biztos, hogy megsértette, vagy meg fogja sérteni a KRESZ-t. Teljesen mindegy mikor és hol, lehet, hogy egy záróvonal átlépéssel, rossz helyen parkolással....
Az a legnagyobb baj, hogy a törvényhozók is így gondolkodnak, a madártartási engedélyek kiadásával, hogy biztosan vadmadarat akarnak befogni....Nem így van. Aki vadmadarat fog be az nem fog drága pénzen vásarolni ilyen madarat, megfogja magának és röhög a markába...(sajnos sokan vannak így)!
Azok a madarászok akik viszont szeretnék az avikultúrának ezt a nem olcsó, de nemes ágát müvelni, azok pedig le vannak sz..va. Mi néhányan, szeretnénk a nyugati - leginkább Német - hagyomány után legálisan, ismétlem LEGÀLISAN, tenyésztett madarat tartani. Bevállalva az evvel járó kötelezettségeket.
A törvényhozásnak, vagy egyáltalán a minisztériumnak nem lenne szabad elöitéletek, és negatív vélemények alapján törvényt hozni, és tiltani. Erre - bár nem vagyok jogász - de azt hiszem az ártatlanság védelme, miatt sincs joguk.
Ezért nézek értetlenül miért nem jó nekünk az a törvény ami fejlettebb országokban már bevált.
Elnézést a kirohanásomért, de az ilyen fokú, rosszindulatból feltételezett butaságot nagyon nem, szeretem!

Üdv:
Görbe Gábor

_________________
G2

Úgy látom nem ismered a rendszer működését. Ugyanis ha ez igaz lenne és valóban így működne, akkor el lehetne felejteni az egész CITES bohóckodást. De nem így van. A lényeg ugyanis itt nem csak egy papír amit tonnaszámra lehet nyomtatni odahaza. A madarakat mint szaporulatot le kell jelenteni. Tulajdonosváltást is. Elhullást is. Egyedi azonosítóval együtt. A szaporulatra az igazolást a T. Hatóság adja ki. Enélkül az egész papír egy fabatkát sem ér. Ez a módszer évtizedek óta működik (nálunk is jó pár éve) és bár semmi sem tökéletes, de mégis hatékony és működőképes. Nyugaton nem is okoz problémát az értelmezése és használata. Az ottani "vad" fajokra sem. Csak érdekes módon nálunk hiába származik külföldről a madár, hiába van igazolás, hiába van gyűrű (ami jobb is mint a chip, mert chipet bármikor be lehet tenni, sőt át is lehet tenni akár egy elhullt madárból egy élőbe, ugyanakkor a zárt gyűrűt csak a fiókára lehet felrakni), szóval hiába teljesen legális EZEN állatkák esetében nem fogadják el amit MÁS FAJOKNÁL meg elfogadnak. Ez így nonszensz. És ráadásul ellent mond az EU jogharmonizációs törekvéseknek is. De a józan észnek is. Vagy elfogadjuk ugyanis egyformán mindegyiknél, vagy tessék fel lehet mondani a Washingtoni egyezményt, mert úgysincs semmi értelme azt' tilos minden ami nem szabad. Bár ha ez történne, az nagyobb marhaság lenne mint ami most van, szóval remélem a végén győz a józan ész.


Nem szoktak itt csípőből lőni ám mindenkire... A magam részéről amúgy elítélem a vadbefogást (szerintem mindeki más is az itt jelenlévők közül), de még abban az esetben is vannak kivételét erősítő helyzetek (lásd: fácántelepek környékén még mindig jobb élve befogni néhány "dúvadat" mint amúgy teljesen legálisan szétlőni a fészkén kotló szarkát vagy szajkót utódostul mindenestül).

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Igaz, már régen illett volna reagálnom, de arra sem volt időm, hogy elolvassam a véleményeket. Mint kavicsdobáló, fel lettem szólítva a válaszra, amit egyébként is megtettem volna, de annyi minden elhangzott az elmúlt napokban, hogy csak kapkodtam a fejem. A nélkül, hogy tételesen venném sorba (Háború és béke 2011. kiadására nem vállalkozok), pár gondolatom van a témáról, amit anno nem részleteztem ki, mivel nem gondoltam, hogy ekkora érzelmi vihart kavarok pár sorral. Szóval sorrend nélkül:
1. A befogás, az befogás. Azt minden országnak magának kell lerendeznie, hogy otthon mit lehet és mit nem. A kereskedés határokon át meg egy másik szint. Ha nálunk nem lehet valamit tenni, akkor az nem is importálható. Pl. ha valahol legális a kannibalizmus, nem hozhatok haza a nyaralásból az adott országból pár fület, vagy pisze orrocskát, mert a határt átlépve az itteni törvények szerint kell viselkednem. Ugyan ez a logikája annak, hogy az egyes országok a kábítószer kérdést máshogy ítélik meg és máshogy szankcionálják. Van, ahol lehet, van ahol pihentetik az ürgét, ha elkapják, és van, ahol kivégzik.
2. A múlt században vagy még előbb befogott, általában strapabíró, kevésbé stresszérzékeny, könnyen tenyészthető stb. (pl. papagájok, kanári, egzóták sora) fajokból van már tenyészetben annyi, hogy nem szükséges újak befogása, kellő kevergetéssel nem lesz belterjes. Ha valakinek ez a paletta nem elég széles, és feszegeti, hát javaslom, menjen pszichológushoz. Nem végeztem becslést, hány madárfajt hány színváltozatban tartanak, de messze nagyobb a kínálat, mint ami igényelné, hogy újabb és újabb fajokat vonjunk be ebbe a körbe. A telhetetlenség gyarló emberi tulajdonság. Van aki pénzt gyűjt,van, aki bélyeget, van aki skalpokat, én a féktelen madárgyűjtőket (egyesek tenyésztőnek tartják magukat - általában nekik van legkevesebb közük a tenyésztéshez, még tartónak is nehéz nevezni) is ide sorolom. "Ilyenem még nincs, meg a Józsinak se" - és reszketve leperkál egy vagyont érte, aztán lehet vele dicsekedni a szomszédéknak. Szerintem nem indok ilyesmit egy másik élőlény sérelmére elkövetni, még ha az egy szarka, szajkó, vagy az emlegetett jákó, süvöltő vagy tengelic.
3. Nem keverendő össze a 100 évvel, de még a 20-30 évvel ezelőtti lépes vesszős madárbefogás és egy mostani befogás. Ne tudják, milyen technikai csodákra képes egy illegális befogó! Míg régen néha pár madarat fogott a léppel az ürge, most egy jól felszerelt olasz ezreket fog be egy akcióban. (A pálmát nálam a robot-madaras eszköz vitte el. Kitömött pacsirták, aminek a szárnyai a madár testén át egy tengelyen forognak, egy kis villanymotor hajtja a hasában. Akuról megy, a damilon lógó madaraknak teker a szárnya körbe-körbe, kellemes madárdal aláfestéssel. A vadak úgy érzékelik, ott a Kánaán, és már jönnek is közelebb - aztán csapódik a csapda.) Ezt csak azért írtam le, mert ha enged a jogszabály a gyeplőn, lavina zúdul be a lyukon.
4. A múlt felemlegetése azért sem mérvadó, mert az előzőben is említett okból a nagyságrendje más a károkozásnak. Amit tovább súlyosbít a relatív mennyiségi viszonyok. A sokból párat levadásztak, az az egész populációt nem érintette érzékenyen. (etikáról most ne essék szó) Ma más a helyzet. A kevésből semennyit nem lehet elherdálni. Én nem szeretném megvárni, hogy a feketerigókból is már csak annyi legyen, hogy név szerint ismerjük, és mindnek legyen pedigréje. Sajnos pár évvel ezelőtt megtapasztalhattam, milyen felébredni egy francia kis faluban egy májusi reggel a saját szívverésemre. Olyan csend volt, hogy a régen hallott szívverésemtől meglepődtem. Előző nap itthon még verébzsinatolásra, feketerigó füttyre ébredtem és aludtam el, ott meg mintha kriptában ébredtem volna. Aztán autóztunk órákat, gyalogoltunk ugyanennyit, és ragyogó szemmel mutatták nekünk egy nemzeti park közepén az erdei pintyet, és bizonygatták, hogy van tengelicük is. Ez nem vicc, és akkor ott végképp nem tudtam rajta nevetni. Amíg van valamink, észre se vesszük, nem becsüljük, tenni érte meg végképp felesleges. (Nem tudom, ki mennyi idős, de az egészségünk megítélése is erre a kaptafára húzható.) Bár évtizedek óta tudtam, tanítottam a természetvédelmet, ismertem a statisztikákat, hallgattam és megértettem a vészharangot kongatókat, de mindezt megélni kb. akkora sokk volt, mint amikor valaki a lábtörésről sokat tud, vagy neki törik el a lábát, de úgy rendesen. A másik megrázó helyzet szintén itt ért, amikor megtapasztalhattam, milyen az, ha valaki a természethez közel nő fel (jelen szituációban ez voltam én), vagy tanul róla. A másik védett területükön a francia kolléga egy drótkerítéssel körülvett (a legelő marháktól, és nem az emberektől védendő!) vízfolyást mutatott, mint egy hatalmas projekt egyik eredményét: gőte élőhelyet. Kérdeztem, milyen gőte? Mondta: gőte. De melyik faj? Hát gőte. Mondtam, nézzük meg, az európaiakat ismerem, majdcsak kitaláljuk, mi lehet. Próbálkozott a zöld ruhás házigazdám a drága gumicsizmájával (nekem ilyenem soha nem lesz) a vízbe lábolva. Kotorászott, kotorászott, semmi. Hogy zavarát oldjam, tőle jóval távolabb lehajoltam a víz széléhez, lenyúltam és fogtam neki egyet. Nagyon meglepődött, mert állítólag ő már évek óta nem látott, csak remélték, hogy még van belőlük. Kérdezte, hogy tán herpetológus vagyok? Természetesen nem, csak egy paradicsomi természeti környezetben (Kárpát-medence) nőttem fel, ahol a csatornaparton szocializálódtunk, és kisiskolás korunkban megtanultuk, hogyan kell gőtét fogni. Elmondani nem tudom, mint ahogyan legtöbben a légzés mechanikáját vagy a járáskor az izomcsoportok használatát - csak úgy ösztönből, zsigerből csináljuk. És észre sem vesszük, természetesnek tartjuk, hogy van mindaz, ami körül vesz bennünket. Arról beszélünk, milyen jogi keretek között "használjuk" ezeket, fogjuk, adjuk, vesszük, pusztítjuk. Hát itt van nekem gondom ezekkel a kérdésekkel. Egészen a mélyén.
5. Ha legalizáljuk a tartást, tenyésztést bizonyos feltételrendszerrel, kiszabadítjuk a palackból a szellemet. Másnap vége a vad populációknak, mivel ezzel egy időben kiépül a teljes rendszer kijátszása. Még be se fogják a madarat, már készen várja a papír, miszerint ő 40 évre visszamenőleg igazoltan tenyészetből származik. Mit nem lehet ma már hamisítani? A kereskedők régi trükkje, hogy vesz valamiből (legyen káposzta) mondjuk kettőt számlára normál áron. Kiszámolja, mennyiért adhatja tovább. Aztán vesz még 100-at, lehetőleg leárazva, aztán ezt is ugyan annyiért adja. Csakhogy itt kétszer is nyert, mert nem 2-t, hanem 100-at adott el, a 98 db haszna után nem adózik. + az akció különbözete. Csak arra kell vigyázni, egyszerre ne legyen 2-nél több káposzta a polcon. Hogy ez a kettő folyamatosan elkel és a pult alól pótlom, azt csak én tudom, bizonyítani nem lehet, mert a káposztának nincs egyedi azonosítója. Na ez a helyzet a madarakkal is. Fogja - adja - veszi, csak arra kell figyelni, egyszerre annyi legyen a röpdében, amennyi a papíron van. Egyetlen megoldás a chip lenne, csak úgy meg már nem érné meg. Egyszer ezt már próbálta a KVVM, hogy a védett hüllők azonosítására (az előző példa megakadályozására) bechipelnék a varánuszokat, védett kígyókat és a többieket. Persze hallani sem akartak róla a tenyésztők (nyilván, mert akkor vége a nagy biznisznek). Kiderülne, hogy a tegnap bemutatott állat mára már egy másik. Beszélni nem tud, személyije meg TAJ-kártyája nincs, a papír meg csak fajnevet ír, az egyed nem azonosítható.
6. A madárgyűrűzésnek híve vagyok, de csak a tervszerűen, fontos céllal, máshogy meg nem oldható feladatra, szakszerűen elvégzett módon (azt hiszem minden fontosat összeszedtem), és a szükséges - elégséges mennyiségben. Ebben az esetben nincs végzetes sokkhatás, olyan pusztulás, mely felróható az ügynek. Én dolgoztam olyan gyűrűzésvezetővel, akinek a keze is eljárt, ha valaki fél perccel később indult hálót ellenőrizni, akinél egy szezont előbb végig kellett dolgozni úgy, hogy madarat a kezébe önállóan nem vehetett az ember, stb. De olyanról is tudok, hogy nyáron délidőben nem mentek ki az egyik ellenőrzésre. Hadd ne mondjam meg, mi lett az eredmény. Ez olyan, mint a műtét. Van, aki agyat ültet át eredményesen, van aki meg a vakbélműtéttel túlvilágra küldi a mamát. Ettől még nem tiltjuk be a műtéteket, csak jobban a körmére kell nézni a fehérköpenyeseknek. Erre szolgálnak a szakértő kormány szakértő hivatalaiban dolgozó szakértő hatóság emberei. (Ugye nem voltam cinikus? Hiszen mi választottuk vezetőinket, tehát ők a legalkalmasabbak.) Egyébként a Felügyelőségek végzik a hatósági munkák zömét, nem a Természetvédelmi Hivatal. Ők engedélyeznek, büntetnek, ellenőriznek, stb. Hogy ez bizonyos területeken tisztán és törvénytisztelő módon történik, egy példát: a nemzeti park dolgozója ha talál egy elütött védett állatot az út szélén, akkor megfelelő jegyzőkönyvezés után beteszi az Igazgatóság mélyhűtőjébe. Aztán levelet ír az Igazgatóság a területileg illetékes "zöld hatóságnak", Felügyelőségnek, hogy kéri az engedély megadását a preparáltatásra és a tartásra. Változó, hogy kell fizetni eljárási költséget, vagy nem (régen kellett, aztán kitalálták, hogy családon belül ne kelljen már fizetni az eljárásért, hiszen egy zsebben kotorászunk mindketten - most nem tudom, mi a helyzet). Aztán ha megjön az engedély, ezzel a kísérő papírral mehet a tetem a preparátorhoz, aztán bekerül az aktuálisan felújítás alatt álló valamelyik kiállításba. Az engedély meg az irattárba, ellenőrzés esetén elővehető. Egyébként azért nem tapasztalt egyik hozzászóló még büntetést, mert a zöld hatóság, az ellenőrzésekben közreműködő természetvédelmi őrök, stb. nem arról híresek, hogy elbújnak az út szélén egy fűzfa alá, vagy egy teherautó árnyékába, és onnan lesipuskáznak. Az egy másik színű ruhás csapat. A mieink tájékoztatnak, felvilágosítanak, megszidnak, megfenyegetnek, és ha még mindig nagyon nagy a mellénye az ürgének, akkor eljárnak. Bár ezért a hivatalukkal játszanak, de az eredmény nem hivatalosan szólva sokkal jobb, csak ezt nem szabad hangoztatni. Egy távolabbi nemzeti parkunkban - miután a tőzikegyűjtést a büntetésekkel nem tudták visszaszorítani, - tőzikenéző őrjáratot szervezetek. Egyenruhás és nem egyenruhás kollégák folyamatosan kint sétáltak, ha jött egy gyűjtő, leszólították azzal a szöveggel, hogy ugye milyen szép ez a tőzikemező? Magának is tetszik? Kijöttem gyönyörködni benne, nézzük együtt. Persze úgy nem lehet gyűjteni, hogy egy egyenruhás sétál az ember jobbján, és áradozik a virágokról. Abban az évben sokkal kevesebb virágot árultak a piacon, büntetni is kevesebbet kellett. Ezt csak azért írtam mert a hatósági munka nem mindig a büntetések számával mérhető, nem az egyetlen eszköz a belátásra bírásban. Továbbá az is köztudott, hogy hamarabb büntethető meg Kovács István, mint a multi, a bánya hatékonyabban lobbizik, mint egy civil szervezet. A demokráciának a kiteljesedését majd az a generáció érné meg, aki sajnos meg sem fog születni, mert addigra mindent feléltünk és elpusztítottunk magunk körül, mint a sáskák, meg a baktériumok.

Úgyhogy én maradok a hullámos papagájaimnál, az átmeneti vad gondozottaimnál, és várom a golyózáport.
Jó éjszakát a még ébren levőknek
Lendvai Mária

Szia Vlad!

Mint ahogy már lentebb írtam egyetértek szinte mindenben veled, csak végezetül két megjegyzést tennék.

1, Gondolom azért is reagáltál egy kicsit másképp, mint ahogy egy átlag madarász & természetbarát tette volna, mert ippeg nyakig vagy ebben az engedélyezési ügyben, különben lehet te sem gondoltál volna arra, hogy itt nem illegális tettről van szó. Ha viszont logikusan végig gondoljuk, akkor itt nagy valószínűséggel arról beszélünk.

2, Etikailag persze ugyan az a jákó befogás, mint a gerle befogás, mint a kettő vadbefogás. De törvényileg nem ugyan az, az egyik engedélyezett (volt), a másik meg nem, én arról beszéltem!

Még annyit, hogy Mária hozzászólásából nekem kapásból a természetkárosító, illegális vadbefogó jött be, (ezért is tapsikoltam) mivel nem foglalkoztat az eu fauna tartása, ezért eszembe sem jutott másképp értelmezni. De a te szemszögedből nézve tényleg nem lehet eldönteni, hogy csak erre gondolt e, vagy ellenzi a legális tartást is.
De talán majd megtudjuk tőle................

Mi a nagyobb bűn? Lopni, vagy rákényszerülni a törvény megkerülésére?
Elképzelhető, hogy mint minden hasonlat az életben ez is sántít, de kis hazánkban két pont között nem a legrövidebb út az egyenes. Aki volt katona, az emlékezhet arra, hogy a hivatásos tiszteknek is mi volt a mondása a szolgálati szabályzatról. Nem kiskorúaknak való kifejezést használtak a betarthatóságáról és szaporításáról. Körülbelül így néz ki az ország joggyakorlata és állampolgárainak jogkövető magatartása. Nálunk, ami gömbölyű azt viszik, ami szögletes azt gurítják, mert nem ésszerű, nem célszerű, de roppant katonás! Szóval a hatóságok időről időre azt hiszik, hogy csak az Ö igazságuk létezik, és mivel örökké hatalmon maradnak, így minden népi igény magasan …elintézettnek tekinthető.
A környezetvédelem a legsérülékenyebb, mivel a gazdasági érdekeknek leginkább ellentmondásba kényszerülő, mégis azt kiszolgálásra ítélt igazgatási terület. Itt lenne értelme igazán egy valós összefogásra a civil szervezetekkel, mert feléljük a jövőt! Emlékezzünk csak az erdőirtások, csatornák elhanyagolásából adódó árvizekre-belvizekre, vagy napjainkban sem megoldott vörösiszapra, a talajt szennyező galvániszapra, a ciánszennyezésre és nem is folytatom. Mégis ki a közellenség? A madarász, a megélhetésre is alig elegendő pénzt kereső libatömő, a parlagfűért felelős kis gazda, és megint nem folytatom tovább.
A halászat, vadászat, madarászat története azonos az emberiség történetével. Mi a közös bennük? Az, hogy erről leszokni az emberiség nem fog soha. Szinte benne van a génjeinkben! Erről a megfogom-kifogom-lelövöm igényünkről a legszigorúbb törvények sem, térítették el az embereket egyetlen történelmi időben sem! Lásd angol történelem, vagy magyar nemesi jogok, Tiborc panasza. Ma sem tudják, és a jövőben sem tudják megtiltani, de a helyes arány elérhető. Vlad hozzászólásának minden pontjával azonosulok! A tenyésztés, minden fajra igaz értelmet nyer a befogással szemben! A tenyésztés mérhetetlen ismeretet ad, és az állatjóléti igények betartásával az egyedek NEM RABOK! Szándékosan nem törvényt írtam, mert itt is vannak nevetséges elképzelések, melyek egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy a jogalkotónak fogalma sem volt a faj valós igényéről. A befogásokat én sem támogatom, még gyűrűzési céllal sem. Ott is láttam fejnélküli testet lógni a hálóban, mégis más a magyar hagyomány, mint mondjuk az afrikai. A kettő közötti különbség óriási a mi javunkra. A régi kispesti újpesti madárpiacok hangulatát gyerekként ismertem meg. Azok az öregek művészei voltak a befogásnak-beetetésnek. Náluk nem volt tömeges pusztulás, és tiszteletben tartották a madarak életciklusait is. A pintyezés a legjobb példa, hogy milyen, szinte művészi fokon művelték a hazai madarászok. NEM a mennyiség, a minőség számított! Ez pedig az adott fajt soha nem veszélyeztette! Ezek után emlékezzünk a világhálón látható csicsörke-jákó szállítmányokra, vagy azokra a több ezres koralcsörű-narancsarcú stb. hazai beszállításokra, amikből hírmondó sem maradt! Kötetnyi érvet tudnák, felsorolni a tenyésztési gyakorlat mellett, de majd az élet kikényszeríti az európai fajok tenyészthetőségét Magyarországon is. Helyes vagy nem, de Ausztráliából, Ázsiából, Amerikából, Afrikából a behozatal a nullához közelít. A még meglévő állomány sérülékenysége kézenfekvő, minden nyugati statisztika figyelmeztető. Tehát akkor Európában mi marad? Lehet szeretni, vagy nem, de a jövő díszmadara a süvöltő, tengelic, barátka és társaiból fog elterjedni! Mivel a „vadmadarasok” nem szívesen olvasnak ilyen hosszú reklámot a tenyésztők mellett, így avval fejezem be, hogy a vadgerle is egy ideális tenyésztői alap. Ismerek olyan tenyésztőt, aki legalább 35-40 éve tenyészti-tenyésztette sikeresen. Nem kellene Hollandiából behozni egyet sem. Az első egyedek valóban természetből kerültek hozzá, mivel egy nemzeti park felügyelője nála helyezte el. A söréttel megtűzdelt egyedek az ápolást követően felépültek, majd hálából fiókákat neveltek. A hosszú évek alatt néha új sérülés is történt, így az állomány felduzzadt. Nevezett madarász nem piacra termelt, de levesbe sem szánta, így a fiatalok 90%-a gyűrűzve repülhetett. A rokoni tenyésztés következtében különféle mutációk jelentek meg, pl. pheó piros szemmel, és keresztezések, ami fővesztést jelent hazánkban. A legálissá tételre, azaz bejelentésre egyetlen pozitív válasz sem érkezett az eltelt időben, igaz elutasítás sem. Ezek után ez a madarász a kapott madarakkal milyen kárt okoz a természetben? Nem beszélve arról, hogy ma ezt egy hivatalosan bejegyzett tenyészetnek kellene elismerni!
Más fajokból 1991-től legalább 150 nyilvántartott tenyészet akadályozhatná meg a külföldről beszállításokat, vadbefogásokat. Üdv. Lakó Antal

Oké, nem kötözködésnek szántam. Nem szeretem a rabsicokat, de a két fenti fajt sajnálom, mert rossz hírük van, pedig inkább legyenek hobbi célból tartott madarak mint sem "járulékos" áldozatai a vadgazdálkodásnak.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Leszögezem, minden soroddal egyetértek!!
De, ebben az esetben számomra egyértelmű, hogy törvénysértés történt, és naivság lenne azt gondolni, hogy ez legális tenyésztés volt. Szerintem Mária is ennek adott hangot. Az európai fajok engedélyezett tartását bele lehetett ide szőni, de fölösleges volt, --mert ugyan van hozzá köze--de ez nem arról szólt. Ez egy sima törvényszegés. Jó volt a hasonlat a dollárral, márkával, valóban szinte egy az eset, de azt sem verte nagydobra senki sem, és ezt sem kellett volna a netre föltenni, és biztos vagyok benn, hogy fogalma sem volt az illetőnek arról, hogy nem legális amit tesz.

Szerintem a jákós hasonlat azért sántít, mert azt az adott országban lehetett törvényesen csinálni , ezt meg Magyarországon nem lehet. (az más lapra tartozik, hogy olyan gyönge a törvény keze adott országokban, hogy ott játszották ki ahol csak akarták, de pl. Ausztráliából már biztosan nem olyan egyszerű madarakat kicsempészni)

A fentebb említett fajokat azért írtam , mert egy kalap alá veszik a befogók a gerlével, mint befogható fajt.
Akkor vedd úgy, mintha hollót és csókát írtam volna, ráadásul ezeket keresték és árulták is már az expresszen nem is egyszer!! (és nem a hollandoktól behozott gyűrűs példányokat)

Szvsz nem ezt a hirdetőt akarják védeni. A rendelettel van a probléma. Mégpedig az a probléma, hogy ha valaki olyan madarat vásárol aminek a felmenői igazoltan tenyésztésből származnak (mert olyan "marha", hogy külföldről behozza) akkor ne különböztesse meg a tenyésztett jákót a tenyésztett tengelictől. Viszont ezek után igenis járjon el a rabsiccal szemben aki befogott madarat árul(na) valószínűleg engedélyek és tenyésztői bizonylatok nélkül. Én sem tartom túl valószínűnek, hogy import madarakról vagy azok utódairól lenne szó abban a hirdetésben (de még ha az is lenne, a jelenlegi törvények szerint az IS természet károsítás lenne ami viszont már nonszensz és nem kicsit).

Szarkát, szajkót meg azért nem hozna be senki, mert biza (az én nagy bánatomra) egyik sem védett. Sőt pl fácánnevelők, fácánkibocsájtók, vadászatilag értékes apróvadas területek közelében még fészkelési időszakban is irthatóak (fészkestül). Láttam én már ilyen dúvad irtást meglehetősen közelről.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Nem gondoltam, hogy ennyire naivak vagytok, vagy csak nem ismeritek a magyar viszonyokat, vagy csak kevés madarásznál jártatok. Lassan 30 éve járom és fogadom valamilyen "ürüggyel" a magyar madarászokat, és eszembe nem jut olyat gondolni, hogy a hazánkban honos vadgerlét valaki Hollandiából hozta be, mint ahogy szarkát vagy szajkót, vagy örvös galambot sem hozna be senki. A pályafutásom alatt nem egy, és nem két helyen láttam az örvös galamb mellett vadgerlét is tartani, madarászokat. 75%-nak fogalma sincs, hogy védett madárról van szó, de lehet keveset mondtam. Tudom Vlad téged érzékenyen érint a nálunk lévő eu fauna tilalma, de abban 99% -ban biztos vagyok, hogy itt egy befogott párról van szó, és annak a már (gyűrűs) fiókáját árulták. Hát az ilyesmi, lehet csak ront a helyzeteteken, mármint a jogszabály módosításánál.
A jákó befogást itt említeni nonszensz, mert azt kvóta és import engedéllyel (legalábbis szabadott volna), vagyis törvényesen csinálták, ezt meg nagy valószínűséggel nem.


Az van rajt....és akkor mi van? Gumi vagy műanyag gyűrűt húztak rá, vagy vágott gyűrűt nyomtak rá. Különben meg egy példányt árult az illető, valószínűleg a gyűrűs lehet a fióka, mivel a képen hárman vannak, és akkor azt is észre vetted gondolom, hogy a mellette lévőn meg nincs gyűrű!!!

Azt hiszem (azért idézem ezt a részt, mert ez a lényeg) ezzel egyet kell érteni. Mert valóban egy rossz (vagy félreértelmezett) jogszabály többet tud ártani mint féltucat természeti katasztrófa. És az kicsit fájó, hogy gazdasági érdekek esetén inkább visszaminősítenek egy természetvédelmi területet csak el lehessen adni az adott telket vagy ki lehessen szolgálni a "pénzesebb körök" érdekeit. Ugyanakkor egy tényleg jóindulatú állattartót meg "példásan" megbüntetnek (erre konkrét esetet szerencsére nem tudok, de a törvényt szó szerint betartva ez lenne belőle).

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Hm... hát igen, tényleg nagyon jó volna valami pozitív fejlemény. Tényleg siralmas ezt hallani, hogy az Eu-ban CSAK nálunk nem lehet tartani az európai fajokat.
Az én pillangóm vad befogott, még az utolsó importos évből származik. Mostanra pedig ez a faj szerepel a nemzetközi vörös listán, de ennek ellenére nyugodtan tarthatjuk, tenyészthetjük, árusíthatjuk és egy ilyen madár jóval kevesebbe kerül, mint Herman Ottó süvii. (És mit csinálnának a süvöltökkel, ha elkobozzák? Szabadon engedik? Egy fogságban született madarat, ami az eredeti színezettel mondjuk úgy "köszönő viszonyban" van.)
És mi van az egy fajon belüli alfajokkal? (Himaláj tengelic) Ami ugye a mi tengelicünk alfaja, de nálunk nem honos?
Szóval probléma az van rendesen! Ha mi csinálunk valamit azt nagyon. Mindenesetre szívfájdító volt megnéznem VladTepes videóit a novemberi kasseli kiállításról.... (Barázda billegető, kékbegy, búbos banka...csorgattam a nyálam rendesen!) Na meg a pintyféléinknek is hány meg hány színváltozata van már külföldön! Ha egyszer feloldódik ez a törvényi korlátozás akkor is nagyon sokára fogjuk behozni a lemaradásunkat!

(Aranyos volt a srác a filmen, a stiglincet és a tengelicet két külön fajként említette. )

Most már csak az a kérdés, hogy "lesz-e ebből valami"? Remélem igen.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Sziasztok,

tegnap este az ATV-n, a TV Ügyvédjében volt látható Herman Ottóval és Márton Andrással készült riport a problémakörről.
Aki esetleg lemaradt volna róla:

http://atv.hu/videotar/20101201_a_tv_ug ... _30_2_resz

(14 perc környékén keressétek, érdekes módon nekem visszafele számlál )
Gratulálok a munkához.

Azám.

_________________
Herczeg Zoltán
http://zottanmadar.hu/
H26 011

kenderike?

_________________
bb
alakkanari.blogspot.com

Aaaaa...

_________________
Herczeg Zoltán
http://zottanmadar.hu/
H26 011

Nálunk ez éppenséggel nem lenne rossz... Persze csak megfelelő formában.

_________________
Herczeg Zoltán
http://zottanmadar.hu/
H26 011

Gyerekek ez smafu, Szlovákiában úgy lett államtitkár (kornyezetvédelmi) valaki, hogy abban az idoben bunvádi eljárás folyt ellene illegálisan tartott madarak végett. Elso lépése az volt, hogy megváltoztatta a védett állatok tartásáról szóló torvényt a saját javára, természetesen ez alapján a bunvádi eljárás esett. Tehát ne sírjatok, soha nem volt úgy, hogy rosszabb még ne lehessen.

Szevasztok!

Nem kommentolok, a Magyar Nemzet onlinéről van a cikk. Talán erre mondják, hogy ki mint él úgy ítél???

Üdv:
G.G.

Belföld
2008 Veszélyeztette a természetet a környezetvédelmi államtitkár?
Súlyos gyanú miatt fordultak a legfőbb ügyészhez a képviselők
2010. március 5. 14:22



MNO - PL
A legfőbb ügyészhez fordult Almássy Kornél és Vas János egy súlyos természetvédelmi szabálysértés gyanúja miatt.

Az országgyűlési képviselők vizsgálatot kérnek Haraszthy László környezet- és természetmegőrzési szakállamtitkár feltételezett természetvédelmi szabálysértésének kapcsán. Arra kiváncsiak, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) és háttérintézményei vajon mennyiben tettek eleget jogszabályi kötelezettségeiknek. Annak megállapítását is kérik, hogy az ügyben a szakállamtitkár vonatkozásában megalapozott-e a hivatali hatalommal való visszaélés gyanúja – olvasható Almássy és Vas közös pénteki közleményében.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál 2008 nyarán tettek állampolgári bejelentést, miszerint Haraszthy László 2008 tavaszán illegálisan, engedély nélkül gyűrűzte meg fokozottan védett madarak fiókáit. Ez nem egyedüli eset volt: 2007–2008-ban a szakállamtitkár összesen több mint tíz, fokozottan védett faj legalább 150 fiókáját gyűrűzte meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által biztosított jelölőgyűrűvel. A gyűrűzés fészkelő madarak esetében igen veszélyes beavatkozás, amelyet csak nagy szakértelemmel és megfelelő engedélyek birtokában lehet végezni, ugyanis igen könnyen vezethet a madarak pusztulásához, azaz súlyos természetkárosításhoz.

Az állampolgári bejelentésre érdemi válasz azóta sem született, pedig a bejelentő az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőséghez (OKTVF), a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez (KÖTI KÖTEVIFE) és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz (HNPI) is fordult az elmúlt közel két év során. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség 2009 decemberében – Fülöp Sándor országgyűlési biztos állásfoglalásának hatására – végül hajlandónak mutatkozott a vizsgálat megindítására, hiszen ekkor már komolyan felmerült, hogy az érintett szervek az elévülésre játszanak. A vizsgálat eredményéről azonban az ügyben illetékes hatóságok azóta sem adtak tájékoztatást, ezért fordultak a védett madarak veszélyeztetését határozottan elutasító személyek a két független országgyűlési képviselőhöz.

A képviselők meggyőződése, hogy ebben az ügyben már csak a legfőbb ügyész tud érdemben eljárni, hiszen az ügyben illetékes hatóságok az elmúlt közel két évben érdemi lépéseket és válaszokat nem tettek és nem adtak. Megjegyzik: Haraszthy László személye miatt különösen visszás az ügy, hiszen a szakállamtitkár hosszú ideig a törvény által számára kötelezően előírt felsőfokú végzettség nélkül volt állami vezető a környezetvédelmi tárcánál, és 2006-ban csak egy, kifejezetten az ő személyére szabott gyors jogszabály-módosítás következtében maradhatott szakállamtitkárként a minisztériumban.

(MNO)
Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fórumban| Nyomtatható verzió

_________________
G2