Navy: Juhéjj, örülök neki, hogy már nem fájlalja a lábát!

Soma: Hát szurkolunk a párodnak!! Nekem itt Ottótól van a zöldem! A másik zöldem, a tesója is tőle volt, csak őt baleset érte.

Warhawk: én mostanában leálltam a zölddel, almát kaptak naponta-kétnaponta, de valahogy egyszer elfogyott, meg drága is volt, és egy ideig nem volt itthon, leálltam vele. Megdöbbentően nagy különbség van a székletük szagával és állagával kapcsolatban. Kevesebbet f.snak ki a rácsokon a padlóra, nem kell olyan gyakran takarítani náluk, fel sem tűnik, hogy egy molekulányira is madárszag lenne. Most, hogy költenek nem kapnak almát, majd talán ha kikelnek a picik, akkor 3 naponta kapnak egy picikét, meg aztán a kicsiknek is meg kell majd szeretniük. A magányos zöldemnek épp ma reggel adtam egy nagyon vékony cikket. Az van velük, hogy ha egy egész almát is beadnék nekik, addig eszik, amíg el nem fogy. Minden mennyiségű almát képesek belakmározni. Kb féléves korukig minden reggel kapták a reszelt alma-lactifrem-Quiko lágyeleség keveréküket, azt is nagyon szerették. Most is terveztem majd ezt adni nekik tunningoláshoz, de nem volt rá szükség, maguktól beindultak, én csak áprilisban akartam odút adni nekik. No ők másképp gondolták. A répát egyáltalán nem szeretik és nem is esznek belőle. A nyári időszakban fűkalászokat gyűjtök nekik a kertben. Tyúkhúrt nem eszik meg, barackot sem, próbálgattam ezt-azt, nem ették meg. Valamelyik nap a Győri Édes zabfalatból törtem egy darabot a magányos zöldnek, hozzá sem ért.
Ja, készítettem ilyen kis alvósátrat a magányos zöldemnek, talán láttatok már ilyet, egy fél gúla féleség és egy vaskos ülörúd középen, madársátor. Na, meg sem közelíti... betettem neki egy szívecskés madártükröt, amögé bújik el aludni. Pedig szép kék a sátor!!! Majd vmikor lefotózom.