Évcsi írta:
Köszi Zottan! Én is valami ilyesmire gondoltam, ami a színt illeti... A normál kisebb, mint a st., ugye?
Balance és mindenki: Mi a vélemenyetek a lágyeleség receptek témában Zsolt79 legutóbbi hozzászólásáról, miszerint a túl sok főtt tojás árt pl. a zebrapintynek?
http://www.idre.hu/forum/viewtopic.php?t=326A barátom szerint ők (maguk a madarak) tudják, hogy mi kell nekik...
Évcsi
Sziasztok Mindenkinek!
A lágyeleséggel kapcsolatban épp tegnap beszélgettünk Kónya Zsoltival.
A tojás valóban árthat egyes madaraknak! Konkrétan a májának főleg. Ahhoz, hogy eldönthessük, hogy melyik fajnak adhatunk, illetve melyiknek nem, ismernünk kell az adott faj igényeit.
Zsolti mondta, hogy pl. a gouldok abszolút magevők, így ők nem is igénylik (árt nekik) a tojás. Számukra tojásmentes lágyeleséget készít.
A fehér kanáriknak való lágyeleség lehet ilyen, legalábbis ő azt ad nekik.
A zebráknak szerintem lehet adni tojást.
A madarak a természetben az eredeti élőhelyükön valóban tudják, hogy mi kell nekik. Ott! Segítségükre van a millió évek alatt kialakult ösztönviláguk, ami nagyon lassan és tévedésmentesen alakult ki. Amelyik madár téved, az elpusztul, így nem örökíti tovább a téves viselkedést.
Mi emberek mesterséges környezetet adunk a madaraknak, a domesztikációval mélyen belenyúlunk az ösztöneikbe, módosítjuk azt nagyon gyorsan. Ritkán jó irányban!
El kellene gondolkodni, hogy egyes madarak miért olyanok, amilyenek!
Gondolok itt elsősorban a méretére, színére, mintázatára, étkezési és szaporodási szokásaikra. Ráadásul mindegyik madár helyet foglal valahol a táplálékláncban.
Minden tulajdonsága a SIKERT szolgálja a természetes élőhelyén TÉVEDHETETLENÜL!
Ebbe nyúlt bele az ember önös céljai és saját ízlése miatt.
Máris elérkeztünk a standard madarak problémájához.
A természetben a fürgeség valaminek a következménye, CÉLJA van!
A fürgébb madár hatékonyabban menekül, illetve vadászik, attól függően, hogy épp hol áll a táplálékláncban. Mi madarászok ettől a körülménytől mentesítjük madarainkat! Nekik nincs szükségük a hatékonysághoz a fürgeségre. A mesterséges környezetében "steril" körülmények közt tartjuk madarainkat az eredeti élőhelyük kihívásaihoz képest.
A színnel és mintázattal ugyan ez a helyzet. A mintázata, színe a rejtőzködést szolgálja úgy, hogy egyben figyelemfelkeltő a társaival szemben a szaporodás miatt.
Ez egy nagyon kényes egyensúly, amibe a madártenyésztők egós ízlésükkel beleszólnak és nem a madár fajának igényei szerint választódnak ki a színek és mintázatok, hanem a tenyésztő ízlésvilágának kénye-kedve szerint!!!
A természetben a mutációk reagálások a külső változásokra, és a hatékony fajfenntartást szolgálják. A természet mindíg próbálkozik valami újal, aztán vagy megállja a helyét az új variáció és fennmarad, vagy látens módon rejtőzködő marad (recesszív gének), vagy eltűnik. Ezek a folyamatok mindig a faj érdekeit szolgálják.
Mi emberek TUDATÁBAN vagyunk az IDŐnek. Értem ez alatt azt, hogy mi TUDJUK, hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre egy adott feladathoz, ezért ÖNCÉLÚAN siettetünk mindent!

Nem az emberi faj érdekei az elsők, hanem a sajátunk! (ezért ilyen az ember, amilyen...)
Az állatok nem tudják, hogy az óra ketyeg és egyszer lejár a számukra. Ők ezért nem siettetnek semmit. Nem céljuk a "mostazonnal", sokkal inkább az, hogy amit teszenek az TÖKÉLETES legyen. Nem számít, hogy egész életükben akár egyszer tudnak ilyet tenni.
EZÉRT TÖKÉLETES AZ EVOLÚCIÓ, ezért tökéletlen az ember.
Visszatérve még a standard madarak problémaköréhez egy konkrét példával:
A hullámos papagáj tojója a természetben azért karcsú, hogy minél kisebb röpnyílású odút használhasson a hatékony védelmezés szempontjából. A hím nem megy az odúba, ezért ő pedig próbál nagy lenni a vetélytársakkal vívott harc miatt. Ez a természetben egyensúlyt képez!!!

Az ember ezt a körülményt elvette, nem kell védelmeznie az odúját, nem kell kicsi maradjon. Marad a rivalizáció csupán, amitől a papagáj száz év tenyésztés során megnőtt. Sőt, az európai tartás során legtöbbször télen kint van, ezért megnőtt a tollazata is. Az állat alkalmazkodott gyorsan az új körülményhez. Prsze, genetikailag a hullámosban már eddig is benne volt a hideg elviselése éjszakánként rövi időre, ezt csak ki kellett használni, átalakítani.
A zebrapinty esetében is ezért nő a méret. Jobb így ugyanis a hőháztartása: nagyobb test

stabilabb testhőmérséklet. A természetben fontosabb volt a mozgékonyság, mint a hőstabilitás, ezért maradtak kicsik.
Az elefántnál például ellenkező a helyzet, hisz nincs természetes ellensége a felnőtt állatnak, nem is ragadozó, tehát nem a fürgeség szolgálja a sikerét!
Járjatok a világban nyitott szemmel, MINDENRE ott a válasz!
Mi emberek akkor szolgálnánk a faj érdekét, ha esetenként küzdeni kéne az ennivalójukért, fészkelőhelyért és hagynánk a sikertelent elpusztulni!

Így biztosítanánk a faj nemcsak genetikai, hanem viselkedésbeli fejlődését! Pl: 3 pár madárra két odút raknánk fel...
Mi pedig mit is csinálunk? Rávetítjük a madarakra a saját egós érzelmeinket: Most azonnal legyen sikeres egy egyed bármi áron, nem számít a faj...
Az eleség, víz és fészkelőhely feleslegben, ragadozók kizárva. Mit érdekel bennünket, hogy romboljuk így a génállományukat, rontjuk a hatékony viselkedésmintát. Lényeg az, hogy nekünk azonnal sok utód legyen veszteség nélkül. Pár száz év alatt tönkrevágjuk azt, amit az evolúció lassan a saját ütemében millió évek alatt, de minőséget alkotva kiforrt magából.
A természet szemszögéből nézve a legkíválóbb gyémántkoszorús mestertenyésztő egy kókler, aki mindent elront, megszüntet és olyan irányba visz egy fajt, ami ÉLETKÉPTELEN a szabadban.
No, ennyit a standardtenyésztésről...
Mindenkit megnyugtatok, én is ezt teszem...
A saját érzelmi forrásomnak és tulajdonomnak tekintem a madarakat: fontos az azonali siker, szaporulat. Bőven van eleség és víz mindig, 3 párnak feleslegben kínálok fészkelési lehetőséget, stb...
Azért, hogy örömöm legyen mindig benne. Önző vagyok, hisz egy faj életképességét áldozom fel a saját jóérzésem miatt.
Persze, próbálom tisztelni a madarakat és igényeiket, de csupán az EGYED szintjén, nem a faj szintjén elsősorban. Rávetítem a saját emberi bensőm az egészre.
Lehet, hogy jobban oda kéne figyelni arra, hogy a természet miként madarászik évmilliók óta ahelyett, hogy egymás mesterfogásait tanulmányoznánk???
***
Egy kicsit hosszúra sikeredett ez az agymenésem is, bocs...
Üdv, Balance
