Hűha!
Kicsit olyan most, mintha születésnapját ünnepelné a Főkukori

.
Canary1 már megadta a torta alapját, én már csak a díszítést adom rá

. Tettem-vettem, nyírtam-faragtam a képeket és mára sikeredett összeállítanom a képes beszámolót a Dorombolónál tett látogatásomról.
Már sokan kérdezték kíváncsian: Na, voltál a királynál? Elárult neked sok titkot?? De bizony, hogy voltam és titkot is mondott

!!! Nem is egyet. De hát, ugye, a titok az titok

.
Ami viszont nem titok, hogy a mi Dorombolónk egy vígkedélyű és végtelenül szimpatikus, nagyon színes egyéniség. És ami még érdekesebb, minden, amit csinál, azt mind szenvedéllyel teszi. Talán ebben rejlik sikereinek titka. Albumok, filmek, képek, serlegek, trófeák mesélnek a dicsfényes pillanatokról melyek mögött rengeteg munka, kitartás, tudás és mint hiszem, szenvedély áll.
Gizmó, ezt neked mesélem. Veszprém és Herend között rallyzós stílusban tettük meg a távolságot! Ahol az útviszonyok engedték csekély 160-nal vettük be a kanyarokat

!!! Bepisiltél volna

? Azért megsúgom, jó, hogy úgy találták ki az autók belsejét, hogy kapaszkodni és „fékezni” is lehessen… Azért egy versenyautó sebessége mégiscsak könnyebben lendít a magasba…Ezt a képet neked loptam le

:
Az udvaron 8 zsömlesárga vizsla lesi a gazdi mozdulatait, de kiváltképpen Mici az, ki a ház derék őrzője. Feszült inakkal várja a „puszit”, hogy pattanhasson a gazdi papucsáért. De ez is egy másik titok. Szinte látható szálak kötik össze kutyát és gazdáját.
A fogasra feldobott zergés vadászkalap, a nappali 2 falán is sorakozó tekintélyt követelő óriás vadkan-, zerge-, szarvas trófeák naaagy vadászatokról regélnek.
Külön szekrény a kupáknak és kiemelt helyen a sok rolleros által csodált vándorserleg. Első védőjének neve 1935-re van bevésve: Kocs Lajos. Utolsó 9 évre, azaz kilenc!, kicsiben és egysorban: Maróti Béla. Innen van tehát a gyémántkoszorús mestertenyésztő cím, ha valaki nem tudná

.
És a legnagyobb meglepetésemre, a ház szerves részeként, egy külön bejáratos szoba a madárház. Mindenfele röpdék, kalitkák és oskolák, eszközök, kellékek. Egy sarok a halászfelszerelésnek, másik sarok a kutyák-madarak eleségének, és a szoba napsütötte része a madaraknak. Ahogy beléptünk a madarak közé, egy cseppnyi riadalom sem volt, mondom nektek

!
Külön röpdékben a tojók, másik oldalon külön kalitokban a champion hímek és az idei fiatalok is két külön röpdében kaptak helyet. Járt a szám, de nekem sem fütyült egyik sem… Természetesen, erre számítottunk is, hisz most vannak a vedlési időszak kellős közepén. Azért sikerült a rengeteg madárból egy jópár nagyon szépet lekapnom. Ki tudja, lehet, hogy a 2008-as champion is köztük van

?
A champion fehérke

:
Kedves Béla, szívemből kívánok neked jó egészséget, még sokáig tartson lelkesedésed, és példaértékű munkád sok követőre leljen!
Jó volt nálad lenni! Köszönöm!
Puszi nektek és puszi neked: Gabesz
Ui: van még soook-sok kép szebbnél szebb madarakról, de azokat majd holnap hozom

. Jóvanna, talán amelyek nagyon tetszettek, bár nem a szépségre megyünk, belopom még ide:
Egy kis sapis:
Egy nagyon zöööld

:
És mára ucsó

:
