
Eddig a mi szerepünk volt a nyűgölés, nyavalygás és bosszankodás is sok esetben a magunk hibái miatt, de ahogy itt titeket olvaslak...
Nem találok szavakat.
Gabe, nagyon sajnálom a madarad és át tudom érezni bánatod. (Fonzóm a mai napig hiányzik nekem! Sokat tanultam tőle.) Ez a hím volt, akivel berobbantál ide a topikra nagy boldogan, kiről nagy meglepetésre kiderült, hogy bizony a nagyapád 01-es számát viseli!!! És akkor nem a véletlennek köszönhető, hogy az a madár hozzád került!!!
Odaki gyönyörű nyárutós napsütés. Az aranyoskáim hatalmasakat pancsolnak a langymeleg fürdővízben, igazgatják egyre csinosodó tollruhájukat és mintha tudnák, hogy tartalékolniuk kell télire az aranysárga napsütésből, jókat napoznak kedvenc águkon. A pasijaim boldogan danolásznak csak úgy maguknak, aztán már egymásnak


Talán nektek is jót tenne és gyógyír lehetne kínotokra, bánatotokra...
Puszi nektek: Gabesz