Sziasztok!
Tegnap Pappcsa barátunkkal sikerült találkozni, úgy gondolta jobb ha személyesen veszi szemügyre a kis GoldFM madárkámat. (ez a neve, 3 napja kapta

) Szóval hát nézzétek szegény lábát:
Ajánlott egy helyet, ahol tudták hol van peru balzsam, és IGEN sikerült szerezni, és nagyon olcsó is volt. Ahogy hazaértem egyböl sor is került a "nagy mütétre". Nem vagyok gyakorlott madárfogásban, így szegényke elég virgonc volt a kezemben, de egy idö után belátta hogy nincs menekvés, és hagyta, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Jobb kezemben fogtam a kis gyagyást, bal kezemmel pedig lemostam a lábát langyos vízzel, majd pár perc után a csodaszer következett. Elég ragadós ez az anyag, nekem is 2 kézmosás kellett míg aztán lejött, és mivel egy kicsit ügyetlen voltam ráment a hasi tollaira is. Mikor visszaengedtem nagyon meg volt illetödve, látszott hogy nem érti most ezt miért kellett, de azt hiszem nem is fogja felfogni soha

Felmenekült az asszonyhoz a fészek szélére, pedig nem szokott ott ülni, és látszott, hogy idegessé vált ha csak felálltam a székemröl (általában innen szemlélem öket)
Bekentem minden lábujjat alul felül, próbáltam a hajlatokhoz is minél jobban hozzáférni, no meg persze a lábszár.. az egy picit nehéz volt, mert folyton behúzta a hasához az egyik lábát és mivel csak egy kezem volt egyszerre kellett kihúzva tartanom meg kennem. Ez nem tetszett neki azt hiszem, kapálózott össze-vissza. Kb 2 percig tartott a mütét. Mikor visszaengedtem, gyorsan üdvözölte egymást a házaspár(bár azért nem várták otthon tárt szárnyakkal, az asszony az egész idö alatt a fészekben ült, és még az ura érkezésének tiszteletére sem jött ki a bunkerból

) 5 percet gubbasztott a fészken, de aztán felélénkült elkezdett repkedni és tollászkodni. A lábára úgy néz, mintha félne töle. Ahogy telik az idö egyre több helyre viszi el a tollána balzsamot, elég furcsán néz most ki. Kettejük közül pedig ö a szebb. A tojó hiába csábítja most énekszóra Apjukat, most nem akar férfinek tünni, talán érzi a balzsamot, és ez zavarja, és nem énekel.
Tutoromtól megerösítést kaptam, hogy szegény tojóm nem éppen értékes madárka, a kalit se a legjobb, meg ellátott pár jó tanáccal, amiket köszönök ismét! Szokták mondani, hogy ajándék lónak ne nézd a patáját, hát nem hiszem hogy lenne szívem elengedni, vagy a túlvilágra küldeni szegénykéket. Én már velük maradok egy ideig azt hiszem. Talán majd alakul az élet és lesznek minöségi madárkáim, de én bennük is nagy örömöm lelem, ök az elsö kanáriaim.
Mindenkinek szép napot kívánok!