A MONORI BŐRZE Ajánló: minden jó szándékú, tisztességes, etikus eladóhoz és vásárlóhoz. Bevezető: több alkalommal végigolvastam a börzével kapcsolatos véleményeket, kritikákat, mellyel alapjában egyetértek. Megértem azokat is, akik mint egy horgász vágyakoznak a következő kapásra-eseményre. Azt viszont nem értem, hogy mi az oka annak, hogy e várt esemény kivitelezése még a sokat emlegetett „balkáni”színvonalat sem éri el! A fejlettebb nyugati országokban mind ez elképzelhetetlen! Tárgyalás: engedjétek meg, hogy megfogalmazzak én is néhány javaslatot, észrevételt. A rendezőkről annyit, hogy ez egy olyan vállalkozás, ami nekik jó. Anyagilag BIZONYÁRA MEGÉRI, de ezért a tevékenységükért nem tesznek semmit! Minden beszedendő összeg aránytalanul magas! Az eladó, legyen az kereskedő vagy hobbysta, fizeti a parkolást-helypénzt-iparűzést-állatorvosi igazolást. A BELÉPŐ pedig, a sártaposásért a 300-FT-ot. Milyen alapon? Csak! Ajánlom az önkormányzatoknak, hogy ezt egy legelőn is megtehetik. Ott is van bokor, ahol a „szükségletek” is egyszerűbben megoldhatók! Mit számítanak a nők, gyerekek, vagy az hogy ezen a területen máskór piac működik! Úgy TUDOM egyébként, a piacon nem kérnek belépőt akkor, ha bemegyek venni egy kiló sárgarépát. Kedves rendezők! Szíveskedjenek áraikat összehasonlítani egy olasz-német-osztrák-holland rendezvény áraival, és azok szolgáltatásaival! Ingyen parkolás, fedett csarnokok, ingyen és tiszta bokrok, amit WC-nek hívnak. Nem folytatom, mert tudom a választ. Ha nem tetszik, ne menjek oda! Megmondom, nem is megyek! Kedves rendezők-résztvevők nagy kérés, ha legalább abban lenne rend, hogy a kutyák a kutyákkal, a virágok a virágokkal a baromfik a baromfikkal, a galambok a galambokkal, a madarak pedig a madarakkal legyenek egy helyre csoportosítva. Ezeket a régi kispesti és újpesti piacokon már 50-évvel ezelőtt is megoldották! Kedves állatorvosok, itt nincs állategészségügyi aggályuk? Lényeg a papír? Mármint a papírpénz? Kedves vevők és eladók! Nektek ez az egész így megfelel? Mi lesz, ha minden marad a régiben? Meddig tartható ez az állapot? Megmondom, az első komolyabb ellenőrzésig. Azután lehet kapkodni! A törvényeink jók, vagy rosszak, de vannak! Ennek javítását szorgalmazom én is évek óta, persze szerény lehetőségek között. ILYEN szándékunk az európai fajok tarthatósága. Erre szerencsére létezik egy bejegyzett szervezet is. Munkánk csak akkor lehet sikeres, ha ebben a madarász társadalom egységet, etikus magatartást tanúsít. A MONORI BŐRZÉN sajnos ENNEK hiányát lépten-nyomon felfedezhetjük. Ezekhez pedig csak egy kis szemléletváltoztatás kellene. Nem zavar Titeket, hogy felirat sehol? Olyan nehéz egy kis cetlit feltenni a kalitokra? Dinnyét sem veszek olyan árusnál, ahol az ár attól függ, hogy ki milyen ruhát visel, vagy milyen kocsival közlekedik. Persze amíg van lócitrom, addig van veréb is! Ezek a verebek a vevők! Mondjátok egy becsapott kezdőből milyen utánpótlást vártok? Majd elfelejtettem, Tisztelet a kivételnek! Itt is volt EGY kivétel. Kis szépséghiba, hogy az illető nem volt magyar, az ár pedig euróban volt feltüntetve. Az árral kapcsolatban nem is kellene többet mondanom az említett veréb hasonlatnál. Mégis nem tudom megállni, hogy bírói ismereteim alapján azt mondjam, hogy a minőség, többségében csak a szánalmas kategóriát súrolja! A megfelelő minősítést ESETLEG ELÉRT madarak árai is eléri-meghaladja a nyugati árakat. Persze ezekből a kiállításra alkalmatlan madarakból is lehetnek kedvencek. Mégis sok az árban az aránytalanság. Itt is vannak kivételek, de az MDOSZ iránymutatása a minőségi munkában nagyon hiányzik. Persze már e téren én sem várok sok változást. Évekkel ezelőtt megírtam, hogy NEM ÉRTEK a KANÁRIHOZ. Különösen bosszant az etikátlan magatartás, amikor a madár neme és kora attól függ, hogy a vevő mit szeretne venni! Szerencsére vagy nem, de ismét megjelenek olyan fajok, melyek egy időben eltűntek. Ezek vagy befogott egyedek, vagy külföldről tenyészetekből vásárolták meg árusítóik. Eddig a dologgal nincs különösebb bajom. Azt viszont nehezen viselem, hogy mind ezt eladóik saját tenyésztésűnek nevezik. Főleg akkor, amikor a fajokról több ismeretem van, mint nekik, így azt is tudom, hogy ezekből Magyarországon az elmúlt 100 évben egyet sem tenyésztett senki. Lenne még néhány megjegyzésem, de így is többet írtam a kelleténél. Az egész írásomat avval fejezem be, hogy már létezik egy állatvédelmi tőrvény, mely az eladásokra is előírt néhány kötelezettséget! Ebből mindenki levonhatja megszólalásom alapos figyelmeztetését. Csak egy kis figyelem a rendezőktől, egy kis cetli az eladóktól. Már ez is bizalmat adhat a hatóságok felé, hogy kéréseinknek van alapja, és vállalásainkban megbízhatnak. Kérlek benneteket, hogy támogassátok az európai fajok tartási engedélyének a megadását avval is, hogy a következő börzén kiteszitek a cetlit! Ezen szerepeljen néhány szó! A madár faja, ha tudható a neme, eladási irányára, és ha valaki felvállalja madarát, akkor ne szégyellje saját nevét se! Az már csak javít a megjelenésen, ha mind ez tiszta és egységesített kalitokkal történik. Köszönet a leendő segítőknek. A MAGYAR MADARÁSZOK ÁLLAT ÉS TERMÉSZETVÉDŐ EGYESÜLETÉNEK NEVÉBEN.
|