zsuzsanna írta:
Vagy a másik megoldás ezek szerint az az lenne, amikor már önállóan tudnak enni, másik pár mellé teszem őket, és igy visszavadulnának? Nem tudom-segitség!
Többen is mondták nekem személyes találkozások alkalmával, hogy a Jákó fiatalok, hiába kézzel neveltek ugyanúgy visszavadulnak, ha keveset van velük foglalkozva, de van legalább egy társuk.
A tenyésztők is azt csinálják, hogy kézzel felnevelik őket, majd egy nagy röpdében tartanak együtt több fiatal madarat és így kiválasztják a hozzájuk illő párjukat.
Szelídek maradnak, de mégis tovább lehet őket tenyészteni.
Ez igaz minden kézzel nevelt madárra. Ha csak emberekkel találkozik huzamos ideig, akkor minél több idő telt el annál nehezebb lesz hozzászoktatni egy társához.
Az én Jákóm például a tükörképére semmit sem reagál. Nem tudom, hogy azért, mert ismeri a tükörképét, vagy egyszerűen nem érdekli az előtte "figyelő" másik Jákó...
Ma lehoztam a két kis szürke fiatal hullámosomat hozzá. A kalitkája tetején vannak. Az új kalit már napom óta ott van, de volt már ugyanígy fölötte. Azt már megszokta. Most a két madártól fél.
És nem mer kijönni, csak nagyon óvatosan az ajtóba. De nagyon figyeli őket.
Majd azt akarom csinálni, hogy kézhez szoktatom a kis madarakat, és ha már elég kezesek, akkor kijöhetnek a kalitjukból és bohóckodhatnak a Jákóval. Talán ők is el tudják valamennyire foglalni.
Ui: Nem akarom elkiabálni, de Rorynak kinőtt egy faroktolla.
És még sérülésmentes. A tokot sem bontotta meg, nem úgy, mint a szárnyánál.
De elég nevetségesen néz ki. Mondjuk még nőni fog kétszer ekkorára a toll, de vicces, hogy egy faroktolla van.
Ezáltal egyszarvú helyett ő lett az egyfarkú.
