Hogy Totyinál hogyan sikerült elérni a szelídséget?
Mi olyanok vagyunk a madaraink számára, mint számunkra Isten...
Szabad akaratunk van...
Nekik is!
Viszont mi tudjuk mi használ nekik, és mi nem hosszú távon, ők a pillanatnyi célt nézik, ezért makacsok, akaratosak néha.
Fölénk akarnak kerekedni, mint mi Teremtőnk fölé...
Mi csodálattal nézzük ezeket a kis teremtményeket, ahogyan fejlődnek, de nagy felelőségünk hogy segítsünk a kiteljesedésükben.
Ezért én legalább is nem verem meg a madaram mikor rosszat tesz, hanem eltakarom az arcom és úgy teszek mintha sírnék...érdekes hogy ezt megértik a madarak...
Ahhoz hogy megértsük őket, az ő szintjükre kell át állnunk (szándékosan nem írtam, hogy le süllyednünk mert sok mindenben felettünk állnak).
Figyelni kell testbeszédüket, mit mivel fejeznek ki, és utánozni ezt...pl. a madaraknál a szeretet kifejezése hogy utánozzuk, mert egymást is szeretik utánozni.
Határozottnak kell lenni velük, ha be akarjuk zárni akkor igen is be kell zárni.
A madarak sötétben, sőt szürkületben is rosszul látnak, Totyi ha reggel nem akart bemenni a helyére, először tettem a kalitkájába friss enni/innivalót persze ő ezt végig nézte, majd le engedtem a redőnyt és betettem a helyére, most már 7.00-kor magától megy a helyére.
Fontos a pontosság!
Ha megbánt valamivel, akkor nem foglalkozok vele, átnézek rajta...ez bántja a madarat...
Szűken ennyi, vannak még dolgok, de túl hosszú lenne írásom.