feketemarcsi írta:
Egyébként ha hiszed, ha nem nálam van néhány ügyes manipulátor.
A legnagyobb hús nem roller, virginiai a arnyom, nyikorog, töleszkedik, hízeleg, néz hatalmas szemekkel, aztán ha megkapta a lisztkukacokat, nincs több a kezemben, hátat fordít és faképnél hagy.
Szerintem a rollerek is, főleg a hímek, mikor egyedül vannak egy kalitkában, igénylik az emberek társaságát.
Okés, beszéljünk róla.
Kommunikáció.
Madár-madár: tuti, hogy még azt is elmondják egymásnak, hogy figyu, de jó csaj van a szomszédban

meg azt is, hogy húzz a magostálamtól, különben odacsapok. S az meg is érti.
Kanári-ember: Hacsak nem egy kézzel nevelt csürkéről van szó, mert az biztosan másként értelmez dolgokat. Szovel szerintem mi vagyunk azok, akik következtetéseket vonunk le viselkedésükből és ezek alapján megértjük "jelzéseiket". Hallom elégedetlen csipogásukból, hogy vagy a magostál vagy az itató üres... Ha meg reggel közelítek hozzájuk, nem hinném, hogy üdvözölnek, inkább a kaja reményében "mondanak" tán egymásnak valami ilyesmit, hogy "na végre, felébredt az álomszuszék"

merthát, tőlem függnek. Az ételkérő sipítozás biztos vagyok benne, nem tudatos, hanem önkéntelen, természetes cselekvés, ami után jön a tele begy érzése. Az énekükkel sem minket akarnak elkápráztatni, ebben is biztos lehetsz, hacsak nem néznek madárnak

.
Ami viszont számomra is rejtély, mit csivitelnek a zebráim, miután tüsszentek egyet?

(gondolom, ijedtükben rávágják, hogy "egészségedre!"

)
Ja, és még valami! Még gyerekkoromban volt egy undok gácsér a rámbízott libák között, ami teljesen egyértelműen tudtomra adta gyűlöletét

(

) amikor csak ért, belémvágott a nyüvese. Mondanom sem kell, tiszta bosszúból landolt a tepsiben

.