Betty írta:
Kati, hihetetlen ahogy azzal a nagy csőrre milyen finoman veszi el a kis unokádtól a nemes az ételt
De szeretnék most az unokád helyébe lenni....mármint szerettem volna így felnőni, hogy ennyi szép madár vesz körül
Gratulálok a szép fotókhoz és ahhoz, hogy ilyen jó fiukat neveltél a nemesekből!
Igazán most mondhatnám, hogy milyen fasza vagyok, de ez nem igaz. Sámsont alig kellett nevelgetni, valahogy zsigerből ilyen, Rebekát az első pillanattól nagyon szereti, amikor megszülettek a gyerekek bemutattuk őket az összes madárnak, kutyának, mindenkinek és azóta a világ legtermészetesebb dolga mindegyiknek, hogy együtt élünk. Tegnap is ott ült a vállamon, Rebi odamászott hozzá és simogatta a hátát, másnak ezért letépné az ujját, de a gyerekeket nem bántja, ösztönösen érzi, hogy ők gyengék és védtelenek. Bárhová megy a két kicsi ők repülnek utánuk, Sámson le is száll melléjük, sokszor úgy kell odébb taszigálni, mert még azt is látni akarja hogy mi van a kicsi unokám pelenkájában.
Sajnos Sámsonnál én is elrontottam az elején, hogy annyira óvtam mindentől, ezért ő az idegeneket tiszta szívből utálja. Azért az idők folyamán egy kicsit ez javul, de rajtam és a pasimon kívül csak a menyemet fogadja el, az ő vállán szeret még üldögélni órákig.
Mózes is szereti őket, de ő a hendikepje miatt bizalmatlanabb mindenkivel. Ő állandóan velem van, mindenkitől fél és senkinek sem engedi meg hogy belépjen az aurájába. Azért a múltkor nagyon igyekezett Lacuskához, mert a kicsi kekszet evett és azt ő is imádja és szépen elvette a kezéből. Majd az idő megoldja ezt is, rá fog jönni, hogy bármikor nyugodtan odamehet a gyerekekhez, mert nem bántják.
Merlinnel meg az a helyzet, hogy tőle nem is várjuk, hogy olyan babysitteres legyen, mint Sámson, neki is más az alaptermészete.
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
Az ott Mózes?
Remélem talál majd egy megfelelő pasit. 
