Üdv Mindenkinek!
Egy kicsit más a téma, remélem nem baj?
Leírok egy sztorit, ami tegnap esett meg velem.
Talán még tanulsága is van!!
Tűzoltó vagyok, 24/48-as váltásos rendszerben dolgozom.
Amikor reggel szolgálatba megyek, úgy etetem a madarakat, hogy elég legyen másnap reggelig.
Így volt ez tegnapelőtt is.
Tegnap, miután hazaértem, mentem a madarakhoz, megdöbbenve láttam, hogy a katalinok kalitkájának ajtaja tárva-nyitva, madár sehol.

(Egy párom van)
Nyitva felejtettem előző reggel az etetésnél.
Abban bíztam, hogy mindketten az odúban vannak, mert a tojó éppen tojásrakás közepén van.
Bekukkantottam az odúba, de csak a tojó ült szorgalmasan a tojglikon.
Átvizsgáltam az épületet, hogy hol lehet a hím, de nem találtam sehol.
Ez egy kazánház, ami fűtetlen, mert egy gázkazán van benne, de csak nagyon ritkán használjuk, ha esetleg több napra elmegyünk itthonról, most itt telelnek a madarak.
Ebben a helyiségben van elszállásolva a kutyapotlónk is.
Egy westie a szóban forgó eb, akinek a postás a legnagyobb haverja, az idegeneket kitörő lelkesedéssel üdvözli, és általában az éjszaka közepén kezd el teli torokból ugatni, de hogy mit arra még nem sikerült rájönnöm…?
Rá terelődött a gyanú, hogy benne lehet a madár eltűnésében, mivel neki állandó szabad ki-be járása van a kutyabejáróján keresztül, máshogy a kis kati nem mehetett ki a helyiségből.
Átvizsgáltam az udvar minden zegét-zugát, de csak a teraszon találtam pár katalin faroktollat, tehát kihozta ez az átok.
Abban reménykedtem, hogy nem nyúvasztotta ki, mert máskor fogott egy egeret és azzal is csak játszott az udvaron.
Körbe vizslattam a környéket, de ez olyan vállalkozás volt, mint tűt keresni a szénakazalban.
A falu szélén lakunk, a telkünk mögött egy fiatal akácerdő, szemben üres telkek, pár éppen épülő vagy nemrég épült házzal.
Szomorú voltam és mérges, legfőképp magamra, hogy hogyan hagyhattam nyitva az ajtót.
Délután nekiláttam dolgozni az udvaron, az éppen épülő madárházamat hegesztettem mikor fura csipogásra lettem figyelmes.
Tudtam, hogy nem lehet veréb, vagy énekesmadár, mert ilyet még nem hallottam errefelé, egyből arra gyanakodtam, hogy a katalin lehet.
Füleltem! Csönd.
Folytattam a munkát.
Újra csipogott, az utca felől!
Előre mentem, hallgatóztam.
Semmi.
Vissza. Zúg a hegesztő, újra hallom, egyre határozottabban.
Futás előre, ki az utcára, még mindig hallom!
A szemben lévő üres telek felől jön a hang.
Odafutok a kerítéshez, újra rázendít, jó hangosan!!
Látom ám, hogy tőlem pár méterre a száraz gizgazak között csücsül az én szép kis kati hímem,

és teli torokból kiabál (de úgy, ahogy még katalint soha nem hallottam kiabálni) a párja után, vagy csak valakinek, hogy jó lenne, ha már haza vinné végre, mert már nagyon éhes és fáradt, meg egyébként is, az asszony tojásokon ül, és meg kellene etetni őt is…!!!!
Fogtam magam, átugrottam a kerítésen és már majdnem elkaptam mikor felröppent, és uzsgyi el!
Rohanok utána, visszarepült a kerítés felett a másik szomszédhoz, én is kommandózok át, (közben azon töröm a fejem, mi a fenével kellene elkapni, mert persze munkás kezeslábas van rajtam, még egy pólót sem tudok rádobni…) mikor elfáradt végre és leszállt a földre.
Még fel sem ocsúdott, hogy mi történik mikor már el is kaptam, puszta kézzel!!
A feleségem az ablakból szemlélte az egészet, azt mondta, nagyon jól néztem ki ahogy rohangáltam ott, meg ugráltam a kerítésen ki-be szemmel láthatóan egy verebet üldözve!
Megvizsgáltam, a kutyu lejátszotta a faroktollai felét, meg a hátán egy kis foltban a tollakat, egyébként „kutya baja”!!
Visszaraktam a helyére. Evett, ivott, és ment az asszonyhoz az odúba!!
Ma reggelre pedig meglett a negyedik tojás!
A tanulság talán annyi, hogy a katalinok nagyon jó fej, csöndes, ideális kis szobamadarak, de ha kell (és persze ha tele a hócipőjük), tudnak kiabálni is!!
