Én is itt vagyok, csak ennek a lüke gazdinak mostanában nem nagyon van ideje meg kedve sem a gép előtt ülni, főleg amióta kitavaszodott.
Nézzétek csak meg! Növesztettem pár faroktollat és még nem rágtam le. A gazdi nem tudja, hogy megteszem-e, de még én sem.


Egyenlőre a többi tollamat előszeretettel rágcsálom, ami a hátamon és a szárnyamon van, de annyi minden mozgolódik itt a szobában, hogy csak ámulok, hogy mi történik és sokszor elterelődik a figyelmem.
Például itt vannak a kalitkám fölött közvetlenül a kis ravasz hullámosok. Na őket nagyon szeretem riogatni, bár úgy tűnik, mintha semmilyen hatással nem lennék rájuk, mert állandóan visszaszállnak. De én megvédem a territóriumomat és szembeszállok a betolakodókkal!
A kalitom ajtaja egész nap nyitva áll előttem. Fel is mászok naponta többször is a tetejére jó nagy légörvényt kavarni, hogy a gazdinak legyen mit sepernie utánam!

De most jut eszembe, mintha egyre jobban kavarodna a levegő...talán az evezőimet nem rágtam le eléggé???

Aztán néha meglátogat egy cica is. Megszagolja a kalitkát én meg úgy beszélek, mint a gazdi, jó hangosan, hogy micsinálsz, meg ilyen okos szavakat és aztán elfut.

Na de a hullámosoknak is beszólok ám sokszor, pláne a gazdiéknak, amikor csinálnak valamit.
De olyat is tudok, mintha jönne valaki és beköszönne. Majd jó nagyot nevetek, hogy már megint bevették!

De amikor jó vagyok és azt mondom, amit kell, akkor jutalomban részesülök és akkor máskor is szívesem megcsinálom, hátha megint lesz valami finom. A mogyoró a kedvencem, de naponta csak egy-két szemet kapok, vagy néha nem is kapok egyáltalán. Bár én be tudnék falni egy egész begynyivel.

