Csicsörke írta:
hamár ennyi szó esett erről a jómadárról
Gyönyörű madár az a kék fú! Fú, de megnéznék egyet testközelből is!
No, mesélnék kicsit
Ugye, itt van ez a kis tavacska, a Feneketlen (karsztforrás), belőle folyik ki a Hővíz pataka ami majd a maga során beleömlik az Olt fólyóba (mi nálunk még csak folyócska). Ilyenkor, télvíz idején is ez a melegvizű (16 C) tó és patak nagyon sok szárnyasnak ad eleséget, meleget, rejtekhelyet. Aztán a téli természet naponta más arcát mutatja a hőmérsékleti viszonyoknak megfelelően, arról nem is beszélve, hogy a -10-20-ban mennyire lenyűgöző látvány a hanyatló nap fényében a gőzölgő tó és patak, a ragyogó havas táj és a légben néhol felbukkanó tőkésrécék tovasuhanó röpte. Úgy 35 körülire tehető a tőkésrécék száma ebben a körzetben. A tóban pihennek, melegszenek, majd szépen, hosszan lecsorognak a kis patakon, aztán buggy! bele a hideg Oltba, hogy onnan felriasztva légvonalban kb 1km-t repüljenek ismét vissza a tóhoz. Szarka, fenyőrigó, házi és mezei verebek, tengelic, balkáni gerle, erdei pinty, cinegék egész sora napiasan megszokott látvány, az ökörszem is könnyen észrevehető, bár igen éber kismadár. De a vízirigót idén télen nem láttam, gőzöm sincs, mi az oka. Tán tavalyelőtt, ilyenkor télen pillantottam meg a patak fölé hajló bokrok rejtekében a 42-es lávú guvatot, mi bevallom, igencsak meglepett. Azóta őt se láttam, pedig elég sűrűn járok ki ide a faluszélre.
Hanem a minap igencsak gazdag madarászélménnyel tértem haza: egy sereg őszapó (kb. 25 egyed) szirregve cincálta a partmenti fák száraz koronáját! Nagyon aranyosak voltak! Most csak tiszta fehérfejű egyedek voltak a csapatban, nem úgy mint tavaly, mikor fekete szalagos is előfordult. Nem zavartatták maguk miattam, csak akkor röppentek át másik fára, mikor már eléggé közélmentem, hogy végre lencsevégre kaphassam, a kis hólyagok! Node hogy bosszúságom felejtsem, egy a patakra ráhajló ágon fura kis szerzeményt pillantottam meg. Aránytalan hosszú fekete csőr, rozsdabarnás mell... Úristen, mi ez?! Hiába fogtam vissza még a lélegzetem is, huss! röpült is hosszan a patak mentén és ahogy a napfény megvilágította farktollait... hát az volt maga a csoda! Gyönyörű zöldes-kékben villódzó színpompa egy pillanatra. Alig vártam, hogy itthon a könyvemre vessem magam- meg fagyott kezeimet is átmelegítsem- és megfejtsem a tünemény kilétét. Már tudjátok is: a jégmadár! Ő a 86. a fajlistámon.
No, hát nektek is hasonló szép kellemeset!
Üdv: Gabesz