Shama írta:
Az lényegtelen, hogy ki miben hisz, de az lényeges, hogy saját érdekünkben tanuljunk meg önállóan gondolkodni! A kanári a FÖLD legelterjedtebb madarai között is a legismertebbek, legkedveltebbek egyike. Nem véletlen, hogy a COM szerinti besorolások száma is minden más fajt megelőz. Jelenleg a színkanárik tenyésztői kedvelői valóban kapkodhatják a fejüket, hogy mit válasszanak. Az alakkanáriknál is bő a választék, de ez most itt mellékes. Ferinek abban teljesen igaza van, hogy genetikai tudósnak sem biztos, hogy díjnyertesek lesznek a kiállításra szánt madarai. Abban is igaza van, hogy külföldről több silány madár kerül be az országba a kelleténél, és abban is, hogy a tenyésztők saját állományukat sem ismerhetik akkor, ha évente csereberélik a tenyésztésre szánt egyedeket. Viszont Ferinek azt is el kellene mondania, hogy miért is ragaszkodik a kialakult állományához, és hogy azért rendelkezik kiállításokon is nyerő madarakkal, mert csak azokat a színeket tenyészti, amiket jól ismer! Ezért kellene a hazai gyakorlatban kialakítani egy olyan szemléletet, hogy az önmérsékletre korlátozza a kezdőket. A KIVÁNATOS ÉS NEMKIVÁNATOS színek vitájában sokat segítene egy jól működő bírói testület. Az, aki sokat markol, keveset fog! Ez igaz a genetikára is! Nekünk, nektek a genetika gyakorlatban hasznos részét kell ismerni. A COM szerint, vagy tetszésünknek nem kedves madár genetikailag lehet tökéletes, mégis silánynak ítéljük, ugyanakkor egy-egy „túltenyésztett” díjnyertes madár magában hordozhat minden genetikai torzulást. Erre gondoljatok akkor, ha tojásokban az embrió egy része elpusztul, ha a lábak torzak, ha a nyak fűzött, ha a hát púpos, ha a mozaik tolla cisztás és sorolhatnám estig! Ugye így mindjárt érdekesebb a genetika! Columbát nem ismerem, de Ő írta, hogy kezdő kanáris. Nekem azért szimpatikus a hozzáállása, mert önállóan gondolkodik, és amit másnál megtanult, azt próbálja a kanárira is átültetni. Bizonyára sokaknak nem tetszik, hogy berögzött tabukat döntöget, de a fejlődést mindig az izgága kíváncsi emberek vitték előbbre. Végezetül az én elméletem elismerését sem tekintem megdönthetetlen létfontosságúnak. A vörös és fekete kanári közismert elmélete számomra nem több, csupán egyik írótól a másikig kritika nélkül átvett és a gyakorlatban bizonyíthatatlan szamárság! Csaba, valószínű, hogy kérésednek eleget teszek, és megkísérelem a korábbi írásaimat pontosítani, és elérhetővé tenni! Persze itt is leírom, nem tagadom, hogy a tűzpintynek és a fekete csíznek vannak a kanárival közös genetikai kapcsolatai. Ezeket laboratóriumok könnyen igazolhatják. Ugyanakkor ma már az is bizonyított, ehhez nem kell vallásosnak lenni, hogy az ős ÁDÁM, vagy ÉVA genetikailag is igazolható. Visszatérve a madárhoz, a keresztezések a rokoni közelséget igazolják, de minden győzködés nélkül felteszem azt a kérdést kinek sikerült köztetek másod-harmadgenerációjú legalább egy példány tűzpinty kanári keresztezést bemutatni. Egyet és nem több ezret! Ráadásul ezeknek termékenyítőnek is kell lenni. Feri egyébként a példád a „zöld és bronz” keresztezéséből származó utódról sem bizonyít semmit! Ez is csupán egy eset! A GÉNEK és GENETIKA sokszínűségére ez nem lehet hivatkozási alap! Minden egyed egyéniség! A képességek is egyénektől függően változnak. Ezért tartom azokat a tenyésztőket példaképre javasoltnak, akik a kiállításokra kollekciókat neveznek. Még a fészektestvérek sem azonosak! Nem is folytatom, majd télen, ahogy Lajosnak ígértem. A színezést profiként lehet alkalmazni, bár bevallom Lajoshoz hasonlóan én is jobban kedvelem a vad színeket, illetve azokat az alapszíneket, amik genetikai alapon is könnyen kezelhetőek. Befejezésül még egy mondás, „nem minden arany, ami fénylik”! A természetben sem minden madár piros, amit pirosnak látunk! A példa kedvéért a zsezse, a keresztcsőrű, a lángvörös szövő az ónix-al stb. sem piros, hanem sárga! Lajos erről Te is IRHATNÁL! A természet és a genetika ilyenre is képes. Látszatra egyszerű, vagy nagyon bonyolult! Üdv. Mindenkinek és szép nyarat. Lakó Antal
Én is valamikor,több színt tartottam mert anno az volt a szép,hogy mikor leültem a röbdém elé,az tetszett mennyire színes volt a röpdém,vagyis voltak,sárgák,fehérek,pirosak,mozaikok a majdnem minden lipocrom madár szín,melaninból meg bronzok.
De ahogy teltek az évek,a lipochrom madarak már nem jelentettek kihívást és rájöttem,hogy ha egy eredményt akarok elérni minden színből egy vérvonalat kialakítani sok hely meg egyedre van szükség,ezért redukáltam most az állományon 2 színre fekete/pirosra(bronz) és fekete/piros/kobalt-ra.
Itt a madártartásnak is több formája van,az én elmében a következő képen alakultak ki:
Hobbimadarász= madárkedvelő
szaporítok = akik fiókákat gyártanak,hogy sokat kevesebb pénzért eladnak és a nyereségért csinálják
tenyésztők= aki céltudatosan próbálkoznak ki több,ki kevesebb sikerrel
Én az évek alatt ezért csökkentettem 2 színre az állományom,mert így még annyi helyt tudok kiszorítani,hogy ezt a két színből dolgozni tudjak,mert 1-2 pár párosításából nem lehet levonni semmit,még az én madárállományom is kevés de egyelőre ezzel kell beérnem.
Vagyis a dolognak innentől kezdve több lépcsőfoka van,vagyis nagyon számít valaki ezeket a fokokat miként építi fel,mert egy vérvonal kialakítása nem 1-2 éves időszak,hanem több éves munka és hiba a képletek,mert ami a papíron van az se jön be 100%,egy sorozatot ha ki is tenyésztünk,összegyúrunk valamit még nem jelent semmit,mert bizonyos tulajdonságokat az évek alatt rögzíteni kell.
Sokan dolgoznak szoros rokontenyésztésbe ami a legegyszerűbb módja a rögzítésnek,csak hogy ezzel nem csak a jó tulajdonságok rögződnek hanem a rosszak is és ezek a tulajdonságok szelektálása a legnehezebb feladat.
Na erről a dologról lehet beszélni napokat és éveket,elmélkedni de nekem személy szerint ezek a dolgok jelentenek kihívást,egy másik dolog az amikor az elméleteim eredményeként,tudok gyönyörködni a madaraimba.