Warhawk írta:
... de lehetséges probléma itt az, hogy nagyok kevés a tényleges tiszta vérvonal. Ennek következtében akik "keverik-kavarják" azok egyre biztosabbak abban, hogy nekik van igazuk, mert lám-lám tényleg "kijött" az amit elvártak. Ez is igaz, de csak akkor működik, ha "pancs" madarakkal kísérleteznek, így valóban sok minden kijöhet (még akár az elvárt eredmény is). Amit én sejtek (de persze tévedhetek is), hogy a nagy gond az igazán tiszta vérvonal megtalálásában van (lásd pedigrét kevesen mernek/tudnak adni a madaraik mellé). És ez nem csak a színkanáriknál van így...
Nem igazán érten a mondani valódat.
Egyrészt fetisizálod a "tiszta vérvonalat" (magas homogenitású génállományt), másrészről mindenki kezét lábát töri, nehogy rokonokat párosítson( heterogénebb génállományra törekszik). Sem a beltenyésztés (rokon tenyésztés) sem a hibrid tenyésztés( nem rokon tenyésztés) nem csodaszer és nem átok. Az adott körülmények közepedte az éppen adott célok szerint, hol az egyik, hol a másik alkalmazása lehet a célszerű, vagy szükségszerű.
Rokon /vonal/ tiszta tenyésztéssel egy meglévő / már elért állapotot lehet stabilizálni (ergo: védekezni a változások ellen), de változtatáshoz/fejlődéshez/ vitalitás biztonsághoz szükséges a lehetséges genetikai variációk számát növelni, ehhez pedig keresztezni/ kisérletezni /pancsolni kell. (főleg, ha itt a nyár és meleg az idő...)
A pedigré nem a tisztaságot garantálja hanem a kiszámíthatóságot, vagy éppen a kiszámithatatlanságot.





