A vadonélő gould amandinák életciklusának szakaszai, és ennek összefüggései a természet változásával
A gould amandina természetes élőhelye Ausztrália, pontosabban az Észak- Nyugati régióban található Kimberley és a tőle Keletre helyezkedő Queensland tartomány.
Ötvennél nagyobb példányszámú populációt csak 10 helyszínen regisztráltak. Tíz egyedből álló kisebb csoportok, egész Észak-Ausztrália szerte előfordulhatnak. A gouldok természetes élőhelye, mintegy 100000 km²-en terül el.
Ha a gould tenyésztésére adjuk fejünket, mindenképpen tisztában kell lennünk a természetes élőhelyének jellemzőivel, időjárásával, növényzetével, viszontagságaival. A vadonélő gouldok életében semmi sem statikus, állandó. A nappalok hossza az évszakok változásával rövidül vagy hosszabbodik. Hasonlóan az elérhető táplálék mennyisége és minősége is évszakonként eltérő. Madaraink vadon élő rokonainak környezete és a madarak aktivitása évről évre ciklikus változáson megy keresztül, így a madarak egy évét több különböző életszakaszra bonthatjuk. Ez az éves ciklus magába foglalja a pihenő időszakot, a szaporodási és a vedlési periódust. Fiatal és fióka madaraknál beszélhetünk még növendék időszakról, hisz ilyenkor a madaraknak sajátos igénye van, különösen az étrendre vonatkozóan. A négy környezeti tényező, ami leginkább meghatározza a gouldok életciklusainak változását a fény, a hőmérséklet, a csapadék és a rendelkezésre álló táplálék. Az első három tényező elsősorban a táplálék elérhetőségére kifejtett hatásán keresztül befolyásolja a gouldok életét. A fény a legkevésbé befolyásoló tényező. A gouldok élőhelye közel van az egyenlítőhöz, így a nappalok hosszának ingadozása 11-13 óra között van, ami a mérsékelt égövi napszakok változásához képest nem jelentős. Ráadásul a gouldok esetében pont a szaporodási időszakban „rövid” a nappal, ami más madaraknál gátolja a szaporodást. A hőmérséklet se a leglényegesebb tényező a szaporodásukban és mivel a gouldok télen és tavasszal szaporodnak, a hőmérsékletnél sem a hőmérséklet emelkedés az, ami szaporodásra ösztönzi őket. Inkább a nyári kánikula az, ami egybeesve a száraz időszakkal kevésbé kedvez a szaporodásuknak. Az esőzések és a száraz évszak váltakozása pedig teljesen egyértelműen a táplálék elérhetőségén keresztül befolyásolja a gould amandinákat.
Januárban, az esős évszak kellős közepén kezdődik a naptári év. Ez idő tájban a csapadékos időjárás (200 mm/hónap) határozza meg Észak-Ausztália növényvilágának fejlődését és ezáltal az állatok életét. Az erős esőzések nem igazán kedveznek a gouldok táplálékául szolgáló magok elérhetőségének. A száraz időszakban elhullott magok kicsíráznak, így már nem szolgálnak táplálékul a gouldoknak. Így ez az időszak kifejezetten szűkös a táplálékforrásokban. Az esős évszakban elsőként a különböző szalagfüvek kezdenek el termést hozni, azonban e fűféléken kevesebb mag terem és a magjuk tápértéke is jóval alacsonyabb. A kevés táplálék miatt a körülmények nem kedvezőek az energiaigényes életszakaszoknak, mint a szaporodási időszak vagy a vedlés beindulása. Ilyenkor a madarak a pihenő időszakukat élik, akárcsak februárban. Ez a pihenő időszak fontos a gouldok jó nevelési kondíciójához, egészségük visszanyeréséhez, fenntartásához. Felélik a zsírraktáraikban felhalmozott zsírokat. Megváltozik a hormonális rendszerük, petefészkük vagy heréjük nyugalmi állapotba kerül.
Márciusban a csapadék mennyisége jelentősen csökken( kb. 150 mm/hónap). A páratartalom a hőmérséklet, és a fűfélék egyre nagyobb mennyiségben megjelenő félérett magjai ideális körülményeket teremtenek a madaraknak szaporodási ciklusuk megkezdéséhez. Az év ezen időszakában már bő termést hoznak a különböző fűfélék, melyek még az előző évben elszóródott magokból fejlődtek ki. A gouldok étrendjének 95%-át kitevő lándzsafűfélék (Sorghum spp)termése bőségesen áll rendelkezésre ilyenkor, a madarak különösebb erőfeszítés nélkül férnek hozzá a növényi fehérjében gazdag félérett magokhoz. Áprilisban már javában folyik a költési szezon a természetben, az esőzések mennyisége nagyon lecsökken, beköszönt a száraz évszak. A lándzsafüvek (Sorghum spp) képezik továbbra is a gouldok fő táplálékát. Ezt egészítik ki kevés állati fehérjével, elsősorban termeszekkel. Azonban a termeszek fogyasztását csak viszonylag ritkán figyelték meg. A gouldok a természetben 2 vagy akár 3 alkalommal is költenek egy szaporodási cikluson belül. A táplálék továbbra is bőségesen rendelkezésre áll, a páratartalom ideális. A lándzsafűfélék (Sorghum spp) magjának kipergése miatt a madarak főleg már csak a talajról tudják szedegetni az érett magokat a száraz évszak végéig. Június , július végeztével amikor a csapadék mennyisége szinte a nullával egyenlő, és így a páratartalom is lecsökken, a gouldok természetes ösztöneiknek köszönhetően egy rövidebb pihenőidőszakon mennek keresztül, bár sok madárnál ez kimarad és a költési szezon valamint a vedlési ciklus között nincs szünet.
A vedlés folyamatának beindulása nagyjából tehát augusztusra tehető. Az Észak-Ausztráliára jellemző, szárazság okozta erdőtüzek is nagyban befolyásolják a gouldok életét. Leginkább az ilyenkor előforduló élettérvesztés hat ilyenkor a gouldokra. Mint minden rosszban, azonban ebben is van valami jó, hiszen a természet megújul. A tüzek hatására a száraz füvek igen gyorsan elégnek, de a talajra lehullott magok nem károsodnak. Így a magas fűtől megszabadított területeken könnyebben hozzáférnek a madarak a lehullott magokhoz. A fák égésekor keletkező faszén is fontos ásványi anyag forrást biztosít a madaraknak. Így a hagyományos kis területen mozaikosan végzett égetés, ahol csak viszonylag kisebb területet égettek egyszerre, segítette a gouldok táplálkozását. Azonban az elmúlt évtizedekben rutinná vált módszer, hogy a már teljesen kiszáradt füvet égették hatalmas területen egyszerre, jelentősen hozzájárult a gouldok állományának fogyásához részben az élettér vesztése, részben a fészkelőhelyül szolgáló öreg, odvas fák elégése miatt. A gouldoknak ebben az időszakban fő táplálékául szolgáló tűzfűfélék (Schizachyrium) is ekkor kapnak erőre. Fontos ebben az időszakban is a megfelelő táplálkozás, hiszen a vedlés nagyon energia és fehérje igényes folyamat, ami akár félbe is maradhat hiányos táplálkozás miatt. Október tehát kritikus a madarak számára, mivel ilyenkor még tart a vedlés, de a természet tartalékai már kifogyóban vannak. Egy nagyon sok csapadékot hozó év eleji esős évszak, és a mozaikos égetési gyakorlat, tehát nagyban hozzájárulnak ahhoz hogy a madarak kihúzzák táplálékkal a következő csapadékosabb időszakig, és fennakadásmentes, gyors vedlésen menjenek keresztül. November végére a gouldok általában túl vannak a természetben a vedlésen. Egy hosszabb pihenőidőszak következik számukra, amely egészen a következő márciusig tart. Az időjárás erősen csapadékosra vált, és ez januárig fokozódik. Majd pedig az év és a körforgás indul előröl.
Elmondható tehát, hogy a gould amandina a természetben egy szezonális és a lehetőségekkel élő, költő madár. Érdemes tehát a fogságban nevelt madarakat egy hasonló életciklusokat alkalmazó tenyésztési modellben tartani. Így amikor a természetes ciklusaikat következetesen követjük, ők egészségesen, készen állnak majd jó, megbízható szülőként költeni és fiókákat nevelni.
Források:
http://www.finchniche.com/features_seasons.php
http://www.finchniche.com/features_molt2.php
http://www.environment.gov.au/cgi-bin/sprat/public/publicspecies.pl?taxon_id=413#life_cycle
Írta: Nagy Gábor
