A gould amandina tartási körülményeinek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy eredeti élőhelye a trópusi övben van. Ennek megfelelően fontos, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítsunk a számukra. Nyáron nem jelent problémát a megfelelő hőmérséklet biztosítása. A hőmérséklet napszakos ingadozása az eredeti élőhelyükön is jelentős, nem ritka, hogy a nappali 35-40°C mellett éjszaka csak 10°C fokot mérnek. Sőt az északi szavannákon a száraz időszakban akár -3°C is előfordulhat éjszaka. Azonban a hazai téllel szemben e helyeken a hőmérséklet az éjszakai fagyok után nappal igen gyorsan emelkedik és a fagypontról nappal akár 30°C-ra is felmelegszik. Így nem jelent számukra problémát, az éjszakai lehűlés, de a nappali kánikula sem. Azonban oda kell figyelni, hogy nagy meleg esetén az elhelyezésük jól szellőző legyen, de semmiképpen sem huzatos. Azonban annak ellenére, hogy trópusi madarak, kísérleti adatok igazolják, hogy a normális 41°C-os testhőmérsékletüket csak 38°C-os környezeti hőmérséklet alatt tudják kontrolálni huzamosabb ideig. 38°C felett a hőleadási mechanizmusuk elégtelenné válik, így ha hosszabb ideig vannak kitéve ilyen körülményeknek, akkor testhőmérsékletük viszonylag gyorsan elkezd emelkedni, ami ártalmas számukra.
Hazai körülmények közt a hőmérséklet szempontjából a téli időszak a kritikusabb. Ilyenkor mindenképpen fűtött helyiségre van szükség a tartásukhoz. Ez azért is különösen fontos, mert e faj számára a hűvösebb téli időszak a szaporodási időszak. Dél-Olaszországban a gouldokat fűtetlen helyen 14-15°C-os hőmérséklet mellett tartják. Azonban ilyen körülmények közt a tenyésztést csak január végén-február elején kezdik el, hogy a hőmérséklet már felmelegedjen, mire a fiókák kirepülnek. Ennél azonban sokkal ideálisabb, ha télen a gould amandinák számára 20°C feletti hőmérsékletet biztosítunk. Az alacsony 14-15°C körüli hőmérséklet vedléskor különösen problémás, mert a madarakat nem védi a meggyérült tollazat, így könnyebben megfáznak és a vedlés könnyen elhúzódik, vagy akár félbe is szakad.
A hőmérséklet mellett madaraink közérzetét és sikeres szaporodását nagymértékben befolyásolja a környezet páratartalma. A páratartalomra leginkább a szaporodási időszakban és vedléskor kell odafigyelni. Eredeti élőhelyükön a páratartalom területenként is jelentősen változik, de természetesen ezt az évszakok (száraz, nedves) is befolyásolják. A szaporodási időszakban területtől függően a páratartalom 30-50% között változik. Ausztrál tenyésztők ezt a tartományt tartják ideálisnak tenyésztéshez. Alacsonyabb páratartalom a tojások beszáradását eredményezheti. A magasabb páratartalom viszont az ausztrál tenyésztők szerint kelési nehézséget okoz a tojás hártyájának felpuhulása, rugalmasabbá válása miatt. Saját tapasztalatok alapján azonban 50-60% páratartalom mellett is jó tenyészeredmény érhető el. Tenyésztési időszakon kívül sem előnyös a túl magas (70% feletti) páratartalom, mert ez elősegíti a penészgombák elszaporodását, ami betegségekhez vezethet. Vedléskor a túl száraz levegő megnehezíti a tolltokok kibomlását, így vedlési problémákat okozhat.
A harmadik igen fontos környezeti tényező a fény. A megvilágításnak három alapvető jellemzője van: 1) a megvilágítás intenzitása, 2) a fény hullámhossza 3) a megvilágítás időtartama. Amennyiben van lehetőségünk a melegebb időszakban szabadtéren tartani a madarakat, akkor természetesen viszonylag keveset kell foglalkoznunk a fénnyel, mivel a természetes fény a legoptimálisabb a madaraknak. Ilyenkor csak arra kell figyelnünk, hogy mindig legyen árnyékos hely a madarak számára. Zárt térben tartás esetén már jobban oda kell figyelnünk a megvilágításra. Amennyiben a fény intenzitása elegendő ahhoz, hogy a madarak színeit élvezni tudjuk, akkor az a madarak számára is valószínűleg elegendő. A fénycsöveken mindig megtaláljuk az adott fénycső színhőmérsékletét. A természetes napfény színhőmérséklete 5000K körül van. Így törekedni kell, hogy a mesterséges megvilágítás is ehhez hasonló legyen, lehetőleg a fénycső színhőmérséklete 4000K és 6500K között legyen. Az ennél alacsonyabb vagy magasabb színhőmérséklet nem ideális a madarak számára és nem mellesleg az ilyen fényforrás számunkra sem nyújt természetes hatást. A színhőmérséklet mellett a világítótesteknek még fontos tulajdonsága, hogy milyen széles hullámhossztartományban adnak ki fényt. A madarak számára a legideálisabbak az olyan fényforrások, melyek az UVA tartományban is világítanak. Ilyenek például a Tungsram 5 sávos fénycsövei. Ez azért fontos, mert az emberrel ellentétben a gouldok látnak az UVA tartományban is és természetes fényben a gouldok tollai, a fiókák bőre is a tojásaik is visszaverik ezt a fénytartományt. Tehát egészen másként látnak a madaraink akkor, ha a fényforrás kibocsát UVA sugárzást vagy akkor, ha csak a számunkra látható fényt bocsátja ki. Ez befolyásolhatja a madaraink párválasztását, de akár a fiókákkal való törődést is. Ezért, ha mód van rá, akkor törekedjünk arra, hogy ennek megfelelően válasszuk ki a használt fényforrást. A megvilágítás időtartamával kapcsolatban ismét érdemes figyelembe venni azt, hogy milyen hosszúak a nappalok Észak-Ausztráliában. Mivel a madaraink élőhelye közel van az egyenlítőhöz, a nappalok hossza viszonylag kevésbé, 11 és 13 óra között változik. Ennek az egyik következménye, hogy sok fajjal ellentétben a megvilágítás hossza viszonylag kevésbé befolyásolja a gouldok szaporodási ciklusát, sőt az eredeti élőhelyükön télen szaporodnak, amikor a nappalok rövidülnek. Így 12 óra megvilágítás 12 óra sötétséggel ideális számukra. Azonban a szaporodási időszakban előnyös lehet a megnyújtott, akár 14 órás megvilágítás, mert így a fiókákat hosszabb időn keresztül tudják etetni, ami gyorsíthatja a szaporulat fejlődését.
A világítás ki és bekapcsolását legegyszerűbben időzítő kapcsolóval/relével oldhatjuk meg. Így a rendszert teljesen automatizálhatjuk, nincsen rá gond elutazás esetén se.
Érdemes odafigyelni az éjszakai világításra és a nappal-éjszaka átmenetre is. A természetben naplemente után folyamatosan sötétedik és éjszaka is csak nagyon ritkán van teljesen sötét. Így a madaraknak van idejük elvonulni az alvóhelyükre, és ha éjszaka valamitől felriadnak, akkor is van általában annyi fény, hogy tudjanak maguknak keresni egy új helyet. Ha világításhoz izzót használunk, akkor az átmenetet megoldhatjuk alkonyatkapcsoló alkalmazásával. Ha fénycsövet használunk, akkor jó megoldás lehet, ha két időzítőkapcsolót használunk és a fénycsövek felét 10 perc eltéréssel kapcsoljuk fel, illetve le. Az éjszakai fény biztosításához használhatunk kis teljesítményű, 10-15W-os izzót, de ennél takarékosabb 1-2W-os ledek használata. Led alkalmazása esetén, ha a választott fényforrás esetleg túl sok fényt biztosítana, akkor a fényforrás egy része alufóliával letakarható. Éjszaka nincs szükség sok fényre, csak annyira, hogy a madarak megtalálják az ülőrudat. Ennek hiányában a felriadt madarak összevissza csapodnak a kalitkában vagy röpdében, ami komoly sérülésekhez, akár pusztuláshoz is vezethet.
Madarainkat tarthatjuk kalitkában vagy röpdében. Kalitkás tartás esetén részesítsük előnyben a dobozkalitkát. Ezeknél a kalitkáknál csak a kalitka első oldalán van rács, a többi oldala zárt. Így a madarak sokkal nyugodtabbak, mint a hagyományos, minden oldalon nyitott kalitkák esetében. A kalitka lehetőleg legalább 85 cm hosszú, 45 cm széles és 50 cm magas legyen. A kalitkába két 10-12 mm átmérőjű ágat (ez lehet mogyoró vagy bármilyen gyümölcsfaág) kell helyezni ülőrúdnak a kalitka két végébe. Az ülőrudakat úgy helyezzük el, hogy egymástól a legtávolabb legyenek, de a madarak farktolla semmiképpen se érjen hozzá a kalitkához, különben fordulásnál összetörik a farkukat. Lehetőleg az ülőrudat a kalitka felső harmadába helyezzük el. Dobozkalit esetében érdemes lehet világítást tenni minden kalitba, így a lejjebb elhelyezett kalitban sincsenek árnyékban a madarak. A kalitka kialakításánál már gondolni kell arra, hogy később megfelelően lehessen elhelyezni az odút. A kalitka tepsijébe valami nedvszívó anyagot, például hullámpapír vagy mosott folyami homok kell helyezni és lehetőleg hetente cserélni. Itatónak tökéletesen megfelel bármilyen önitató. Etető esetében előnyös, ha olyan a kialakítása, hogy a madarak ne tudjanak belemászni, hogy ne törjék benne össze a farkukat és ne rakjanak bele fészket. Fürdetőt lehet akasztani a kalitka rácsára, de egy virágalátét is megfelel, amit a kalitka aljába lehet tenni. Ez utóbbi esetben fontos, hogy ne használjunk könnyű műanyag dobozt, amit esetleg a madarak magukra tudnak borítani. Dobozkalitka esetén még hasznos, ha kis kampót teszünk a tetejébe, amire fel lehet akasztani fürtöskölest. Hasznos tartozék még egy szépia tartó és egy kicsi, a rács közé bedugható etető, amibe grittet lehet tenni. Ha mód van rá, akkor a madarakat csak tenyésztési időszakban tartsuk kalitkában, ezen kívül nemenként szétválasztva röpdében.
A röpdék kialakításánál nem célszerű négyzethálós ponthegesztett rácsot használni, mert a gouldok szívesen röppennek fel a rácsra, ami igen hamar szétszedi a farkukat. Érdemesebb a kalitka előlapként is használt rácstípust használni a röpdékhez is. Az ülőrudakat a röpde két távolabbi végébe és minél magasabbra kell helyezni, hogy az ülőrudak közt és a talaj és a rudak közt minél többet kelljen a madaraknak röpülni. Az etetőket és itatókat is érdemes viszonylag alacsonyan elhelyezni, hogy a madarak kénytelenek legyenek az etető és az ülőrudak közt fel-le repülni. Hasznos, ha az ülőrudak nem egyforma átmérőjűek és ha esetleg van ferde részük is, mert ez tornáztatja a lábukat. Ezt segíti az is, ha az ülőrúdnak csak az egyik vége rögzített, így landolásnál kissé mozog az ülőrúd. Fürdetőnek megfelel a talajra helyezett nagyméretű, műanyag virágalátét. Hasznos a fürdető mellé 1-2 durva felszínű kődarabot helyezni. A madarak szívesebben landolnak a köveken, mint a talajon és ezek a kövek a karmukat is koptatják. Fontos, hogy a röpde minden pontjához könnyen hozzáférjünk. Ez takarításnál is nélkülözhetetlen, de segíti a madarak megfogását is. A röpde aljára is teríthetünk folyami homokot.
Írta: Fekete Tibor és Fekete Csaba
