Magyar neve: Magellán csíz
Latin: Carduelis magellanicus, (Vieillot, 1805)
Német: Magellanzeisig
Angol: Hooded Siskin, Mexican Siskin
Dán: Hattesisken
Spanyol:  Pardillo de Capota Negra
Finn: Eteläamerikantikli
Francia: Chardonneret de Magellan
Olasz: Lucherino di Magellano
Lengyel: Czyz kapturowy
Cseh: Cí¾ek jihoamerický
Alfajok :
Carduelis magellanica magellanica
Carduelis magellanica capitalis
Carduelis magellanica longirostris
Carduelis magellanica paula
Carduelis magellanica peruana
Carduelis magellanica urubambensis
Carduelis magellanica boliviana
Carduelis magellanica tucumana
Carduelis magellanica alleni
Carduelis magellanica icterica
Carduelis magellanica hoyi

Amikor még kölyök voltam és a szemem sokkal többet kívánt, mint amit a pénztálcám kibírt volna, egy amerikai típusú, pintyekről szóló újság lapozgatása közben megláttam egy képet erről a csodálatos madárról. Azt hiszem feketefejű csízként írták le. Egyből elkezdtem keresni Ausztráliában, de ezt meghiúsította az, hogy egy pár ára 1500-2000$ körül volt abban az időben. Körülbelül kétszer annyiba került, mint egy pár tűzcsíz. El lehet képzelni, hogy ez hány zebrapinty árának felelt meg abban az időben!
Ez elvette a kedvemet egy időre a csízek tenyésztésétől.
Néhány évvel később hallottam arról, hogy valaki Tassy-ban tart magellán csízeket. Meghívattam magam, hogy megnézhessem a madarakat. A látvány újra felkeltette az érdeklődésemet. Azóta a magellán csízek nagy számban váltak elérhetővé és a szerencse úgy hozta, hogy szép számban tudtam magam is tenyészteni ezeket a madarakat. Mióta megszereztem az első párat, mindig van a tenyészetemben magellán csíz.

Úgy gondolom, hogy a legjobb, ha bemutatom vonzalmam tárgyát és fejest ugrok a madár nevéről szóló vitába. (Az elnevezéseket leíró bekezdések az Ausztráliában használatos elnevezéseket tárgyalják. -Fordító megjegyzése.) Általában mexikói csízként, vagy csak mexikóiként ismerik, de máshol nevezik feketefejű aranypintynek, csuklyás csíznek, sárga csíznek, feketefejű csíznek vagy feketefejű sárga csíznek- és valószínűleg még ki is hagytam néhány nevet ebből a felsorolásból.
Különös, hogy mexikóinak nevezzük, mivel valójában nem fordulnak elő sehol Mexikó közelében. Talán egy mexikói bevándorló birtokában volt az első magellán csíz pár Ausztráliában. Csak mostanában jöttem rá, hogy milyen bonyodalmakat indítottam el, amikor megkérdezték, hogy milyen nevet adtam ezeknek a madaraknak. Ez egyértelműen igazolja a tudományos nevezéktan jelentőségét.
Hogy leteszteljem az elnevezésem helyességét, néhány barátomnál kipróbáltam a magellán csíz egypár nevét. Mindenki tudta miről beszélek, ha a mexikói csíz nevet említettem és legtöbben ismerték a feketefejű sárga csíz és a sárga csíz neveket, de amikor a Carduelis magellanicus nevet említettem, megkértek, hogy inkább beszéljek angolul, nagyot néztek vagy megkértek, hogy kicsit kapjam össze magam és fejezzem be az okoskodást.  Ilyen fájdalmas, ha a tudományt akarjuk terjeszteni.
Néhány helyen C. mexicanus elnevezést is találtam. Valaki azt gondolhatná, hogy ez is a magellán csíz egyik elnevezése akar lenni, de végül kiderült, hogy a mexikói pirókra (Carpodacus mexicanus) akartak utalni az anyagban. Érdekes módon, ahol a tudományos név előfordult, ott Carduelis mexicanus-ként nevezték. El kell, hogy fogadjam, hogy egy furcsa kinézetű csíz, így inkább én maradok Peter Clement nevezéktanánál.
Akarsz még egy példát? Kérdezd meg Ausztrálián kívül, hogy milyen madár a “Ruddy”. Garantálom, hogy igen sokan a fejüket fogják vakarni. Azonban, ha a Lagonosticta senegala nevet említed, mindenki tudni fogja, hogy miről beszélsz. Vagy legalábbis meg fogják tudni, ha utánanéznek, bármilyen nyelvet is beszéljenek.
Mindegy, elég a tudományos kötekedésből. Ausztráliában a pintytenyésztők 98%-a tudja, hogy mi az a mexikói vagy sárga csíz. Vagy ahogy az iskolakerülő pajtásom mondta “A nagy gazember, ami nem piros.”. Ez az ismerősöm elég szűkszavú, de nyilvánvalóan ígéretes taxonómus palánta.

Mások elnevezéseinek megkérdőjelezése azért kockázatos, mert azt hiszem, hogy az ausztrál magellán csíz állomány valójában jó néhány rokon faj és alfaj keveréke. Miért? Erre utal a tojók színének nagy variabilitása: vannak zöld és szürke tojók is, ráadásul e két színnek annyi árnyalata fellelhető, amennyit csak el lehet képzelni. Sőt egyes tojók fejének színében a hímek fekete csuklyájának halványabb verzióját is fel lehet fedezni. És ez már fiatal madarakban is megfigyelhető. Lehet, hogy ez a fejszín a feketemellű csíztől (Carduelis notata) származik, ahol a tojóknak fekete feje van?

Hím
Tojó
Tojó
Fiatal hím

 

Hibrid hím

A hímek közt jelentős a variabilitás abban, hogy mennyi fekete szín jelenik meg a mellükön. Egyes hímekben a fekete szín mélyen lenyúlik a mellre, de a legtöbb madárnál a fekete szín csak a fejre és a nyakra terjed ki. Csak ki kell nyitni egy könyvet a különböző csíz fajok elterjedéséről, hogy láthassuk mekkora az átfedés az egyes fajok élőhelyei közt. Elgondolhatjuk, hogy ez a nagy átfedés mit jelent a tenyészetekben lévő madarak szempontjából. Valójában a legtöbb szerző szerint a vadonélő magellán csízek, nem csak csízekkel, de számos egyéb rokon fajjal is hibrideket képeznek.

Ezzel be is fejezem az állatföldrajzot és meghagyom ezt a szakembereknek és rátérek a madarak tartására. Csak azt szerettem volna, hogy nyilvánvaló legyen az ausztrál magellán csízek közt fellelhető variabilitás. Jó tudni, hogy ha a hímek tollazatában fellelhető egy kis narancssárga árnyalat, az valószínűleg azt jelenti, hogy a madár tűzcsíz x magellán csíz hibrid.

A magellán csíz megközelítőleg a tengeliccel azonos méretű. A tűzcsízzel szemben egy igen jó tulajdonsága, hogy nem hagyja egyedül a fiókákat 8 napos korukig, ami a mi hidegebb klímánkon igen előnyös.
A táplálás viszonylag egyszerű. Pintyeknek való magkeverékhez bőségesen adok négermagot és vad mag keveréket, ami kisméretű vad zabot, mákot, rozs magot, fénymagot és egyéb gyommagvakat tartalmaz. Ezt a keveréket kedvelik szaporodáskor. A hímek a tenyészidőszakban minden reggel a tál felett ülve várják, hogy megtöltsem ezzel a keverékkel az edényüket.
Olvastam is és halottam is, hogy négermag nélkül nem nevelnek fiókákat, azonban ennek ellent kell hogy mondjak. Vannak párok, amik teljesen négermag függők, azonban vannak olyan párok is, amik minden gond nélkül nevelnek négermag nélkül.

Néhány fióka
Fióka és kikelés előtt álló tojások
Egy kupac fióka

 

Amikor fiókák vannak a fészekben, a szülők nagy mennyiségben fogyasztanak élő eleséget és zöldeleséget is. Valójában bármi ami “zöld” ínyükre van. Elő eleségként lisztkukacot, csontkukacot és légy bábot kapnak. Ezeket szívesen fogyasztják, amikor fiókákat nevelnek, azonban a költési időszakon kívül nem igazán érdekli őket az élőeleség. Zöldeleségként azt kapnak, ami éppen elérhető, tekintve, hogy a forró nyarakon elég szegényes a választék. Uborkát mindennap kapnak és endíviát is, amikor éppen van. Úgy tűnik, hogy a csízek minden részét szeretik az endíviának. Nagy lelkesedéssel tépik apró darabokra a levelét, különösen, ha fiókákat nevelnek. Ha hagyjuk az endíviát felmagozni, akkor ugyanezt teszik a magházakkal is. Az eredmény az, hogy pillanatokon belül az endíviából csak egy vékony szár marad meg.
A következő fűféléket szoktam adni a magellán csízeknek: mohart (Ehrharta erecta), Ehrharta longiflora, nyári perje, angolperje (Lolium sp) és a bogáncs, illetve gyermekláncfű fajok széles választéka. Azaz mindent, ami zöld és magja van. Meg kell jegyezni, hogy úgy tűnik, hogy a tűzcsízzel ellentétben a szaporodáshoz nem elengedhetetlen a nagymennyiségű lágy bogáncs a magellán csíz estében. Amikor kevés füvet lehet csak szedni, akkor szárított kakaslábfű és egyéb szárított zöld mag keverékét adom nekik.

Egy madár tenyérben?
Kirepülés előtt
Kér valaki endiviát?

A madaraim novemberben kezdenek el fészket rakni, de legjobb eredménnyel a januárban költő madarak szaporodnak. A korai költő madarak általában viszonylag rossz nevelők. A tojók kikeltik a kicsiket, de nem etetik őket. Azonban továbbra is ülnek a kicsiken, amíg végül a fészek aljában felismerhetetlen massza lesz belőlük. Számomra érthetetlen, hogy miért csinálják ezt. Más tenyésztők is tapasztalták ezt a viselkedést. Ugyanez a pár január elején minden gond nélkül felnevel 3-4 fiókát és éveken keresztül ugyanezt teszi.
A fészek, gyapotból, kókuszrostból, széles káka szárából, állatszőrből, és bogáncsból sűrűn szövött szerkezet. Egy átlagos fészek csodálatosan megszerkesztett  és gyufásdoboz méretű. Érdekes látvány, ahogy 3-5 fióka lökdösődik a legjobb helyért egy ilyen kicsi fészekben. Ha esetleg egy kiesik a fészekből, akkor minden gond nélkül vissza lehet tenni, csak arra kell nagyon vigyázni, hogy nehogy az összes fióka megijedjen és kiugorjon a fészekből a visszatételkor.
Általában egy fészekalj 3-5 tojásból áll, amiből 2-3 fióka nevelnek fel. Azonban hallottam számos esetet, amikor csak egy fiókát neveltek, de olyanról is, amikor mind az öt fiókát felnevelték.  A tojások fehérek, de néhány tojás szélesebb felén lehet pár barna vagy lila pötty. A kotló tojók nem szeretik elhagyni a fészket, ezért a fészket általában olyankor nézem meg, amikor magától leszáll róla a tojó és soha nem zavarom meg a fészken a tojót. Az első magellán csíz, amit láttam, kanári alatt nevelkedett és ahhoz, hogy megnézhessem a fészket az ujjammal fel kellett emelni a tojót!

A madaraimat kolóniában tartom. Két hímből és 5-6 tojóból áll a kolónia. A hímek általában nem harcolnak egymással. Az egyetlen agresszió amit láttam tőlük, az annyiból áll, hogy leeresztett szárnnyal az ülőrúdon egymás felé szaladnak és egyszer az egyik, másszor a másik meghátrál. Utána gyorsan elrendezik a tollaikat és öt perc múlva már ugyanabból az edényből esznek. Ha egy új hímet tennék a kolóniába, akkor elképzelhető, hogy más lenne a helyzet, de még soha sem voltam olyan őrült, hogy ezt kipróbáljam, különösképpen nem tenyészidőszakban. A tojóknál ez sem okoz problémát. Gyakran tettem vissza tojót a kolóniába, ha a párja nem volt hajlandó párosodni és a tojó általában rövid időn belül tojásokon ült a kolóniában. Az hogy ilyenkor a hímek üldözik a tojót, az egyértelműen nem a tojó bántalmazására utal.
Mint madarász nem szeretem használni a soha és a mindig szavakat a madarakkal kapcsolatban. Az én madaraimnál “soha” sem tapasztaltam durva agressziót, de szemtanúja voltam egy ismerősömnél, amikor egy három madárból álló kolóniában a hím megölte volna a tojót, ha a barátom közbe nem avatkozik. Még egy példa, hogy “soha” sem láttam agressziót aranyverebek közt, egészen addig, amíg rám nem bíztak egy párt megőrzésre. Ez a pár a röpdében szisztematikusan megölt minden fiatal madarat, amikor a saját fiókáik kirepültek. Az egyetlen fióka amit nem tudtak lefejezni egy magellán csíz fióka volt. Amikor megpróbálták, a felbőszült apa a támadó aranyveréb fejét a legközelebbi falba verte, ráállt a hátára és egyik oldaláról a másikra ugrált és leengedett szárnyakkal csiripelt, hogy örökre elijessze a támadót, aki nem is próbálkozott újra.

Az én madaraim a fészkeket egy tea fára rakják megközelítőleg egy méter magasságban és általában a tojók nem rakják egymás közelébe a fészküket. Volt szerencsém hosszasan beszélgetni Nyugat- Ausztráliában John és Truis Alers “pintyes legendákkal” és náluk egy igen egyedi fészekszisztémát láttam, amit igen jó hatásfokkal alkalmaztak. Egy köteg teafát összekötöztek és a röpde tetejére felakasztották. Így a röpde különböző helyeire el tudtak helyezni egymástól elkülönülő fészkelőhelyeket és nem csak egy bokorra tudtak így fészkelni a madarak. Készítettem három ilyen fészkelőhelyet és felakasztottam a magellán csízek röpdéjébe. Az eredmény meghökkentő volt. Két napon belül mindegyik fészkelőhelyben volt magellán csíz fészek. Most is, amikor írom ezeket a sorokat, van két fészek rajtuk és mindegyikben van számos fióka.

Amikor túl vannak a “fióka lapító” időszakukon, a magellán csízek odaadó szülőknek bizonyulnak, feltéve, hogy zöldben dús, változatos diétát kapnak. Egy tenyészidőszakban a csízeim 2-3 fészket raknak. Nem tapasztaltam, hogy a szülők agresszívek lettek volna a fiatalokkal szemben, de hallottam több tenyésztőtől, hogy a hímek agresszívek voltak a fiatal hímekkel szemben miután megjelent a fekete fejszínük. Én 22 tenyészidőszak alatt nem láttam semmiféle agressziót a fiatalok és a szülők közt. Néha láttam kis kergetőzést, de semmi komolyabbat. Lehet, hogy túl sok fiatal volt mindig egyszerre a röpdében ahhoz, hogy egy fiatal hímre koncentrálódjon a támadás. A korai fészkekből származó fiatalok nem zavarták a későbbi fészkeléseket. A legtöbb tenyészidőszakban sokkal több tojó nevelkedett fel, mint hím. Az elég gyenge 2004-es tenyészidőszakban 7 fiatalból 1 lett csak hím.

A már említett “fióka lapítás” és néhány fiatal tojó lapos fészke mellett akadhatnak más problémák is ezekkel az erőteljes madarakkal. A hímek is és a tojók is sokkal jobban szaporodnak a második évben, mint az elsőben. Néhány fiatal tojó átesik egy fészeképítő fázison: egymás után csak építik a fészkeket, anélkül hogy egybe is tojást raknának. Ezzel nem kell foglalkozni, mert ugyanaz a madár “valószínűleg” kiváló szülő lesz a következő szezonban.
Nálam a magellán csízek egy 10×5 m-es röpdében vannak más madarakkal (szalagos zöldikével és erdei pinttyel) együtt minden baleset és hibridek nélkül. Azonban nem ajánlanám együtt tartani a magellán csízeket tűzcsízzel, vagy mozambiki csicsörkével, mivel mindkét fajjal párba állhatnak és a mozambiki csicsörke nem ismer viccet, ha sárga madarat lát. A harc elkerülhetetlen. A magellán csíz-tűzcsíz hibrid hím kisebb, a tollazatában narancssárga árnyalat jelenik meg és egyértelműen szaporodóképes. A tojóknál az egyetlen különbség a méret, és a legtöbb hibrid tojó a sötétebb szürke tűzcsíz tojókhoz hasonlít. Ha egy hibrid hímet tiszta magellán csíz tojóval pároztatunk, akkor az utódok igen élénk színűek lesznek, és azt hiszem, hogy az ilyen párosítások eredménye, hogy annyiféle magellán csíz van Ausztráliában. Számos ilyen F2 egyedet láttam gyűjteményekben, ahol a tulajdonos azt állította, hogy az ő madara egy “más” alfajhoz tartozik.

A múltban elvesztettem fiatal csízeket nyakon keletkezett szúnyogcsípés miatt, ami a légutak elzáródását okozta. Rendszeres féregtelenítés, úgy ahogy más pintyféléknél, a csízeknél is szükséges. Láttam már sok csízt súlyos gyomor-bél férgességben szenvedni. Kisebb röpdében gondoskodni kell arról, hogy a tojó tudjon hova elbújni, mert a hím igen “szerelmes” tud lenni, amikor hallatja a jellegzetes csicsergését, énekét és leengedett szárnyakkal udvarol. Néhány hím addig üldözi a tojót, amíg az teljesen ki nem merül. Ilyenkor célszerű egy másik tojót is betenni a röpdébe. Úgy gondolom azonban, hogy új párokat, triókat érdemes a tenyészidőszak előtt összeszoktatni, nehogy felborítsuk a meglévő harmóniát a szaporodáskor. Mint ahogy korábban említettem, új tojó behelyezése általában lehetséges minden gond nélkül, azonban új hímmel ezt nem szabad megpróbálni. Soha nem választottam szét a párokat a tenyészidőszak után és ismerek más tenyésztőket, akik szintén együtt hagyják a párokat.

Ezeknek a madaraknak az elérhetősége évenként változik, mivel egy kolóniában van, hogy egy évben 20 fiatal nevelkedik fel a következő évben pedig esetleg csak 6. A magelán csízek körülbelül 10 évig élhetnek. Van egy 8 éves hímem, ami még mindig szaporodik és kiváló nevelő.

Szerencsésnek érzem magam, hogy annak idején sikerült beszereznem néhány pár magellán csízt, mivel mindig élvezettel hallgatom a hímek énekét és nézem, ahogy a hímek kergetik a tojókat a röpdében. A barátságos hajlamuk és szaporodás vágyuk miatt bármely pinty csapathoz, ahol nincsenek mozambiki csicsörkék, nyugodtan hozzáadhatók. Emellett igen ellenállóak és még itt a hideg Tasmániában is boldogan szaporodnak.
Lehet, hogy soha nem jutok el Dél-Amerikába, de ha becsukom a szemem, hallom az udvarló hím énekét és elképzelem, ahogy keresztülrepül a bozótoson. Egyébként ma már egy magellán csíz megvásárlása nem teszi tönkre a bankszámlánk egyensúlyát és ezek a madarak éveken keresztül sok élményt nyújtanak. Ha esetleg mégsem leszel megelégedve ezekkel a madarakkal, akkor eladhatod őket és vehetsz egy pánsípot.

Írta: Marcus Pollard (Ausztrália), fordította: Fekete Csaba (Budapest)