Magyar neve: Sárgapalástú özvegypinty
Latin:Euplectes macroura (Gmelin, JF, 1789)
Német: Gelbschulterwida
Angol: Yellow-shouldered Widowbird, Yellow-mantled Whydah
Dán: Gulrygget Vidafinke
Spanyol: Obispo de Manto Amarillo
Finn: Keltaselkäpiispa
Francia: Euplecte à dos d’or
Olasz: Vedova dorsodorato
Lengyel: Wik³acz epoletowy, Wik³acz p³oszczowy
Cseh: Prádelník ¾lutohrbetý, Vida dlouhoocasá
Portugál: Viúva-de-manto-amarelo
Holland: Gulrygget Vidafinke
Alfajok :
Euplectes macroura macroura
Euplectes macroura intermedia
Euplectes macroura conradsi 
(Ukerewe Yellow-mantled Widowbird) 
Euplectes macroura macrocercus
 (Ethiopian Widowbird)

Sárgapalástú özvegypinty leírása

Hossza 18 – 22 cm. A tojó 18. cm. A hímek feje, tarkója, farrésze, alsó és felső farkfedője, farka, melle és hasa fekete. Feltűnő ismertetője a citrom, vagy narancs sárga palást, melynek színét a nászidőszakot megelőző tollváltáskor fogyasztott karotin mennyisége, minősége befolyásol. Lábszára és ujjai feketék, csőrük kékesszürke. Íriszük barna. Nyugalmi állapotban tollazatuk barnás a tojóéhoz hasonló, de a szemöldöksáv citromsárga és a begytájék a hasán fokozatosan halványuló sárgás színű.
A tojók barnás színűek, csak a szárnyorom sárga, a csőr viszont szaru színű.
A fiatal egyedek hasonlók a tojóhoz, de az alsó hasi oldalnak halvány, elmosódott sárga színe van, hasonló mint a hím pihenő időszaki színezete, de nem olyan élénk.

Élőhelye és elterjedési területe

Mocsaras területeken a dús és magas fűben szeret tartózkodni. Órákig hintázik egy fűszálba kapaszkodva.
Elterjedési területe Kelet-Zimbabwe, Nyugat-Mozambik, Angola, Zaire, Szudán, Szenegáli Guinea.

 

Viselkedése

Természetes tápláléka a magvak és a rovarok. Begyvizsgálatok kimutatták, hogy a rovarok 80%-ban termeszek voltak.
Sárgapalástú özvegypinty az özvegypintyek egyik faja, mely saját fészket épít és abban neveli fel fiókáit. A fészkét vékony, száraz fűszálakból, vagy nád levelének felcsíkozott darabjaiból építi. Bozótosokban, nádasokban fészkelnek, átlagosan 15 – 60 cm magasan. A fészek tetején található a bejárat, nem kapcsolódik hozzá előcsarnok és nem bélelik ki.
Tojásai halványzöld színűek, olíva barna, vagy olíva szürke foltokkal és pettyekkel tarkítottak. A fészekalj 2-3 tojásból áll. Csak a tojó kotlik és később is maga gondozza és eteti a fiókákat. Költési idő 12 – 14 nap. A fiókák 15 napos korban röpképesek.

Tartása, tenyésztése

Volierben tartandó madár, de egymagában jól megvan egy 120 cm. hosszú kalitban is. Párzási időszakban a hím is építi a fészket és erőteljesen udvarol a kiválasztott tojónak, majd más tojó után néz, ahol ugyancsak segít fészket rakni. Téli időszakban november – február között van a pihenő időszaka, ekkor legalább 15 °C fokos hőt igényel. Napsütésben fóliával takart szabad volierben is tartható, ha van éjszakára megfelelő melegedő házikó ahova bemehet pihenni.
Etetése egzotáknak való magkeverékkel, gyümölcsökkel, lágyeleséggel könnyen megoldható. A jól kifejlett televényférget és a lisztkukacot nagyon szereti.
Nyugodt, béketűrő madár, nagy helyen a kis egzotákkal is megfér. Fészkeléskor a hím nem zavarja a többi fajt, de ez nem mondható el a tojóról, mely kotláskor és neveléskor szigorúan őrzi a fészek környékét.

Írta: Eszteró Lajos (Szeged)